17 hét... egyesek számára egy pillanat, másoknak egy évszázad, Mókusnak az egész eddigi élete. Egyre nagyobb, egyre emberszerűbb, és egyre izgalmasabbak a mindennapjai. Olvass tovább és tudd meg, mi történt vele és Andival a terhesség 17. hetében!
reklám vége
„Itt járunk, ez a terhesség 17. hete és már annyi minden történt velünk. A terhesség előtt már lemondtam arról, hogy még egy gyerekem lesz, aztán bumm, Mókus máshogy gondolta. Aztán ott volt a bizonytalanság, a sok aggódás, hogy egészséges lesz-e, majd persze a múlni nem akaró, folyamatos rosszullét. Ezeket együtt nézve az eddigi kapcsolatunk Kettőpontnullával eléggé hektikus.
Ettől függetlenül biztos voltam abban, hogy most is ki fog alakulni az a mindent felülíró hatalmas szerelem, amit csak egy anya érezhet, ami átsegít minden nehézségen, de eddig ez még csak halványan formálódott. Örülgettem neki, de nem önfeledten. Persze ez nem is meglepő, hiszen a terhességből eddig még csak az árnyoldala jutott, és ha a következő 3 évre gondolok, nem a boldog, babaillatban úszó, kacajtól hangos mindennapok jutottak eszembe.
Ez ma változott meg. Minden eddigi gondolatomat elhomályosítja egy másik csoda. Ma volt az első alkalom, hogy éreztem, határozottan éreztem, hogy ott van! Nem, nem bélmozgás;) Ő volt az. Mocorog! Nem túl erősen, de határozottan érzem őt. Tudom, hogy ő az, emlékszem Zsombira, milyen volt, mikor elkezdett ficeregni. Most leginkább akkor érzem, ha hanyatt fekszem otthon, és nyugton vagyok. Ez még nem határozott, erős mozgás, csak afféle apró érintés. Gondolom, még most csak nekem ütődik néha úszkálás közben. Ez a csoda még csak a miénk, senki más nem érzi, még az apja sem tud róla. Csak én... és ez az egyik legfantasztikusabb érzés a világon, a mi kis titkunk. Ilyenkor még édes a mocorgása, de majd ha helyet csinál magának huszon-harminc hetesen, az már más lesz, nagy móka.
Már nyílt titok az állapotom, ugyanis az utóbbi időszakban napról- napra növekszik a pocakom. Már az első pillanattól kezdve olajozom magam, hogy elkerüljem a striákat, remélem, ezt az ütemet is le fogja követni a testem. A derekam is elkezdett már fájni - még nem a teher miatt, csak a testem felkészül a szülésre, a csípőm és a kötőszövetek tágulni kezdtek. Termelem a progeszteron hormont, ennek segítségével lesz elég helye pöttömnek a bentlakásra, majd a kijövetelre is."
Ez a hét a fejlődése szempontjából unalmasnak mondható. Ismétlés a tudás anyja, ő most gyakorolja az eddig kifejlesztett dolgokat: mocorog, nyel, szopizik. Hol a kezét, hol a lábát vagy a köldökzsinórt. Rendszeresen kortyol a magzatvízből, csuklik is időnként. Ez nem baj, ha szerencséd van, akkor egy ultrahang alkalmával el is tudjátok kapni ezt a pillanatot, nagyon szórakoztató látvány!
A rendszeres kortyolásnak köszönhetően a veséi és a belei és dolgoznak, a magzatvíz végterméke is kiválasztásra kerül, és halmozódik a végbélben. Ez a magzatszurok. Ez lesz az első kakija.
Mókus és a vele egykorú magzatok a 17. héten leginkább a hízásra koncentrálnak. Most rakódik rájuk az úgynevezett barna zsírréteg, ami a születés után segít majd nekik abban, hogy ne hűljenek ki az anyaméhen kívül. Születésükkor általában a testsúlyuk 2-6% lesz majd a zsír. Persze nem csak széltében, hanem hosszában is nőnek a babák, a 17. héten már elérhetik a hihetetlen, 20 centis hosszt és a 100-140 grammos súlyt is, a baba súlya ekkor már meghaladja a méhlepény súlyát.
Nőnek a körmei. Vannak olyan babák, akiknek sikerül már születése előtt összekarmolnia magát körmöcskéivel. A hallásuk már jó, és a méhen kívüli erős zajokra összerezzennek, megijednek - ezért is javasolják a nagyon hangos rendezvények, helyek kerülését a várandósság alatt. A rockkoncertek kimaradnak, de nem baj, mert most a baba az első!
< Előző rész: A terhesség 16. hete
Következő rész: A terhesség 18. hete >
