Már majdnem a félidőnél vagyunk! Andi ezen a héten megy a soron következő genetikai ultrahangra, ahol nem csak az derül ki, hogy Mókus rendben fejlődik-e, hanem - ha szerencsések vagyunk - akkor megtudhatjuk a pici nemét is! Olvass tovább a részletekért.
reklám vége
„Elérkeztünk az újabb genetikai ultrahanghoz. Szerencsére azonnal kaptam időpontot, csak fél hetet kellett várnom. A másik mázli az volt, hogy reggelre mehettünk, így nem kellett szabadságot kivennünk. Ez nagy kincs, figyelembe véve, hogy lesz három hét, amíg Zsombi ovija be lesz zárva, illetve a lehető legrövidebb időt tervezem a szülésig táppénzen tölteni. A terv az, hogy nagyjából 2 hetet leszek otthon, szabin, mielőtt megérkezik Mókus. Remélem...
A vizsgálat amúgy olyan, mint egy normális ultrahang vizsgálat, csak itt tüzetesebben megmérnek mindent. Lélekben felkészültem arra az eshetőségre, hogy nem fognak mindent eléggé látni. Ha ez így lesz, akkor nem lesz választás, átváltanak hüvelyi ultrahangra.
Ricsivel együtt nagy izgalommal érkeztünk meg reggel a rendelőbe. Összekent a hölgy azzal a géllel, rátette a pocakomra a készüléket, majd megszólalt: „szép, fejlett kisfiú". Gondolom ebben a pillanatban az arcunk elárulta, hogy ez új információ, ugyanis a következő mondata ez volt: „ó, hogy ezt eddig nem tudták. Ugye szerették volna megtudni?!". Most már nem mindegy?!
Történetesen igen, szerettük volna megtudni igen, de másképp is lehetett volna. Tanulság: úgy tűnik, ha valaki szereti a meglepetéseket, akkor minden vizsgálat előtt szólni kell, hogy erről a részletről nem szeretne tudni. De fő az, hogy szép és fejlett!
Normális esetben természetesen nem, de Mókus a mérés szempontjából rosszul feküdt, szó szerint át kellett lökdösni másik pozícióba. Bevallom őszintén, ez mocskosul fájt. Tutira úgy fogok kinézni, mint akit megvertek. Nagyon alaposan megmérte a hölgy a picit, és nem beszélt sokat. És amikor megszólalt... bár ne tette volna!
„A jobb oldali oldalkamra úgy látom nagyobb az átlagnál." Ez az információ olyan volt, mintha mellbe vágtak volna minket, hiszen már kezdtünk megnyugodni, hogy minden rendben. Már kezdtünk neveken gondolkozni... Erre most itt van ez a hír.
A hölgy elmondta, hogy ez az eredmény nem jelent egyértelműen bajt, vissza kell majd mennünk, hogy ugyanezt a vizsgálatot más szakember is elvégezze. A lehetőséghez képest megnyugtatott minket, de azért ott bujkált ismét a félelem.
Teljesen lesújtva jöttünk ki a vizsgálatról, azonnal felhívtam a dokimat, hogy informáljam a fejleményekről, beolvastam neki az eredményeket a telefonba. Ő is higgadtan kezelte ezt az új információt, azt mondta, hogy ez valóban nem jó, de az eltérés nem számít túl nagynak, és a kontrollvizsgálat még nem erősítette meg. Felszólított, hogy fókuszáljak a következő feladatra, kérjek időpontot, és nyugodjak le. Nemhiába ő a dokim!
A kontrollra nem volt egyszerű megszerezni az időpontot, ugyanis az az orvos, aki ebben a kórházban végzi ezt a vizsgálatot, szabin lesz a jövő héten, a legkorábbi időpont két hét múlva lesz.
Annyit nem akartunk várni, gondoltuk, hogy csak van ebben az országban még egy orvos, aki ilyen kontrollokat csinál... De akit mi találtunk, az is csak két hét múlvára ad időpontot. Szétvág az ideg. Komolyan. Itt állunk 19 hetes terhesen és nincs ebben a városban senki, aki magabiztosan meg tudná mondani, hogy beteg-e a kisfiam? Ricsivel végül úgy döntöttünk, hogy kivárjuk a doktor úr szabiját. Két hét pokol következik.
Mindeközben Mókus ebből remélhetőleg semmit nem vett észre. Maximum azt, hogy valaki odébb taszajtotta egy kemény izével. De ez nem fájhatott neki, csak egy kicsit elúszott a másik irányba. A 19 hetes magzat átlagosan 20-23 cm összmagasságú, és 200-250 gramm súlyú, még bőven elfér odabenn. Továbbra is a gyarapodáson van a hangsúly, és a sok-sok gyakorláson."
A 19. hét nagy eseménye, hogy elkezd kialakulni a babán a magzatmáz. Eddig csak apró pihéi voltak, most erre rárakódik egy vékony, viasz-szerű réteg, amit a bőre választott ki, ez védi meg a további hetekben. Gondold el, milyen lenne a bőre 9 hónapnyi ázás után, ha nem lenne ez a védőréteg!
Ez a máz a terhesség előrehaladtával eltűnik róla, és a születés után már csak nyomokban lesz a kis testén. Újabban a kórházakban már nem mossák le, hanem engedik, hogy felszívódjon a bőrébe.
Ha kislányt vársz, akkor a kislányod petéiben már ott vannak a kezdetleges peték. Furcsa, de ha kicsit tovább gondoljuk a dolgot, az unokáid felével már most szoros kapcsolatot ápolsz.
A magzat már hall. Sőt bizonyos dolgokat jobban, mint mi felnőttek! A nagyon magas és mély hangokat, amik neked kívül esnek a tartományon, ő még hallja. Igaz, a körülötte lévő víz némi tompítást ad, de már ekkor érdemes beszélni hozzá, illetve választani egy szimpatikus dalt, amit minden nap meghallgattok. Erre a dalra emlékezni fog később, és remélhetőleg kisbaba korában meg fogja majd nyugtatni.
< Előző rész: A terhesség 18. hete: Az utolsó izgalmak
Következő rész: A terhesség 20. hete >
