Újabb hét, újabb fejezet Andi és Mókus történetében. Elolvashatjuk, milyen gubancot okoznak a hormonok, hogy Andi végre tudja-e élvezni a terhességét, és azt is megtudjuk, kívánja-e a kovászos uborkát csokoládéval ... és persze figyelemmel kísérjük a 15 hetes magzat fejlődését is. Olvass tovább és tudj meg mindent a terhesség 15. hetéről!
reklám vége
Az életünk mostanság csendesen folydogál. Már folyamatosan úgy nézek ki, mint egy jól lakott óvodás, ha akarnám, se tudnám behúzni a hasamat. Azért a tömegközlekedési eszközökön nem akarják még átadni a helyüket az emberek. Mivel már a munkahelyeinken is ki lett hirdetve a dolog, ezért lépten-nyomon megállítanak és gratulálnak nekünk, kérdezgetnek, például hogy tudjuk-e már a nemét és a nevét. Mivel nincs közöttünk egyetértés nevek terén, ezért nem gondolkozunk ezen még. Elég lesz majd összeveszni egyszer, ha tudjuk már hogy kislány-, vagy kisfiúnevet kell találjunk.
A minap az egyik munkatárssal folytatott beszélgetés alkalmával elsírtam magam. Teljesen meghatódtam. Átmentem az egyik, nem közvetlen munkatársnőhöz és elmondtam neki, hogy körülbelül 5-6 hónap múlva már más fog neki segíteni. Nézett rám kérdőjellel a feje felett. Elmondtam neki, hogy babát várunk, és bár szeretnék dolgozni az utolsó időszakig, azért mégis lesz 2 év, amíg nem fogok dolgozni járni. Erre őszintén kibukott belőle, hogy annyira köszöni a sok segítséget, és nem is tudja, mi lesz vele nélkülem!
Teljesen letaglózott. Nem vártam ilyet, főleg tőle nem. Köszönhetően a felborult hormonjaimnak, és a meglepetésnek, amit ezzel a hirtelen érzelmi kirohanásával okozott, könnyes lett a szemem. Próbáltam persze nem összeomlani teljesen, kimentettem magam, és visszaszaladtam az asztalomhoz, ahol jobban el tudtam bújni a kíváncsi szemek elől, és kisírhattam magam.
Már szinte teljes az összhang Mókus és köztem. Ő nem bánt engem, én cserébe rendszeresen etetem. Szinte teljesen megszűntek az erős rosszullétek. Persze továbbra is figyelni kell - okulva a múlt heti produkciómból - de azért ez biztató. Úgy tűnik, nemhiába mondják az okosok, hogy a második trimeszter a legjobb rész a várandósságban! Az étvágyam és az életkedvem is visszatérőben van, újra jó étvággyal tudok enni. Felbuzdulva ezen, már le is adtam Anyósomnak a paradicsomos káposzta rendelést jövő hétre, ennél extrémebb kajákat jelenleg nem kívánok:) .
Mókus növekszik, mint a gomba, és ez nem túlzás. Múlt héten még csak 10-12 centi és 40-45 gramm volt, ezen a héten már eléri az irtózatos 13-14 centit és az 50 grammot! Gondolj bele: növekszik egy hét alatt 1-2 centit, azaz a testmagasságát a korábbi tizedrészével növeli meg. Ez olyan, mintha egy 160 centis ember egy hét alatt 16 centit nőne. Mekkora meló ez neki - és persze nekünk is, kedves kismamák.
Ha találkoznál most babácskával, akkor átlátnál a bőrén, látnád a kis ereit, hogy hogyan pumpálja a vért, nagyon piros lenne a kis teste. Ez pedig azért van, mert ekkor még nincs rajta lerakódott zsír. Ennek hiánya nem csak azt okozza, hogy piroska, hanem hogy apró pihéket, szőrzetet növeszt ebben az időszakban, így védekezik a hőingadozástól. Nem kell félni, ez a picike szőrzet a várandósság utolsó időszakában, vagy a születést követő néhány hétben kihullik.
A baba már hall hangokat, az Anyuka hangját megismeri, és meg is nyugszik tőle. Beszélgess vele. Meséld el neki, hogy mi történt veletek azon a napon. Bíztasd erre az Apukáját is, szokja meg az ő hangját is. Hall mindent, az erős zajok megrémítik, így ha lehet, kerüld az ilyen környezetet, mert könnyen ficánkolás lesz a vége.
A baba nyaka a 15. hétre már teljesen kifejlődött, végtagjait lágy ízületei mozgatják. Ne aggódj, nemsokára te is érezni fogod azt, ahogy rúgkapál, gyakorolja a járást. Bámulatos, hogy mi mindent tud az anyaméhben gyakorolni! Most éppen a járáson és a szopizáson kívül a felső légutakat, és a tüdejében lévő bolyhocskákat trenírozza a magzatvíz „belélegzésével" az alma méretű, csöppnyi babácska.
< Előző rész: A terhesség 14. hete
Következő rész: A terhesség 16. hete >
