Korábbi cikkünkben érintőlegesen néztük át a gyermekkori magatartászavarokat, azonban a gyermekkori agresszió külön cikket érdemel. Ennek hátteréről tudhatunk meg többet jelen cikkünk segítségével.
reklám vége
Az agressziót alapvetően két csoportra oszthatjuk. Az alulszocializált gyermek agresszív viselkedésével nyílt támadó viselkedést mutat, az alulszocializált nem agresszív gyermek pedig egyszerűen csak nem tartja be a szabályokat, szerepeket (hazugság, zseblopás). A szocializált gyermek agresszív viselkedésével egy csoport hatására tesz rosszat, ártalmat okoz, a szocializált, de nem agresszív gyermek viszont nem teljesíti a kötelességeit, jellemző lehet rá a drogok fogyasztása.
Az agresszív viselkedés kiváltó okai végtelenek, azonban az agresszivitás tanulható, egyfajta magatartási hatalmi stratégia, ahol az anyai elutasítás vagy akár az anyai engedékenység, de az anya-apa kapcsolatban fellépő hatalmi eszközökkel való konfliktus is szerepet játszhat.
Autonómia megteremtésére és a szociális pozíció kivívására irányul
Kortársakkal szembeni önérvényesítő magatartás jellemzi és ide tartozik a testvérféltékenység következtén előforduló agresszió is.
A gyermekkori lopások, csavargások szimbolikus jellegűek lehetnek, jellemzően figyelemfelketésre irányulnak. Lopás esetén fontos a szankció, ugyanakkor furcsa módon nem szabad azt sugallani, hogy a gyermek bűnöző, mert ezt a gondolatot erősítjük fel benne. Ha gyermekünk sokat csavarog, az előidézője lehet a későbbi deviáns viselkedésnek.
Az elvált szülők egyenrangú félnek, partnernek tekintik a gyermeket, aki ebben az esetben kevésbé válik védetté. Az egyedülálló anya nevelési törekvéseit és lehetőségei sajnos bárhogy is szeretnénk, de nem azonosak a házaspár egyik tagjaként nevelő anyáéval és jellemző az egyszülős gyermekekre a rosszabb anyagi helyzet is.
A válás hatására a szülők konfliktusai és az ellenségesség mértéke hatással van a gyermekre, aki számára a válás más-más jelent különböző életkorban. Fontos, hogy a távozó szülővel való kapcsolat megromolhat, amely a gyermek személyiségében is változást idézhet elő, ezért az, hogy gyermekünk milyen irányban indul el a válást követően, a mi és környezetünk felelőssége is egyaránt. Fontos ilyenkor a többi kapcsolat támogató ereje, például a rokonok és barátok jelenléte, illetve a gyermeket nevelő szülő számára azon körülmények megteremtése, amelyek a jó körülményeket képesek biztosítani gyermeke számára.
Minden válást a gyermeknek előbb-utóbb el kell fogadnia, ebben a szülői felelősség igen nagy. Nem szabad a gyermeket a viták kereszttüzébe állítani és eszközként használni a nézeteltérések során. Ezek mind-mind hátráltatják a gyermekünket, akinek így is számos feladattal kell szembesülne. Először is el kell fogadni a házasság felbomlásának tényét, nem szabad elköteleződni a szülői konfliktusokban és feszültségekben. Meg kell oldania a veszteséget, a haragot és önvádat, majd elfogadni a válás állandóságának tényét és realisztikus reményekkel kell előre néznie a kapcsolatot illetően.
