A pszichopaták köztünk élnek. Olyanok, mint az átlagember. Azaz a filmekben mégsem: amikor a rendőrök nyomozni kezdenek, mindig kiderül, hogy valamilyen gyermekkori trauma, vagy rossz bánásmód van a szörnyeteg álarca mögött. Vajon a pszichopata viselkedés a nevelésnek tudható be, vagy genetikai adottság? Lehet-e pszichopata a te gyermekedből?
reklám vége
Nap, mint nap hallani a híradóban, hogy mi, emberek milyen kegyetlenek vagyunk egymással és az állatokkal. Ha ez a borzalom nem lenne elég, akkor minden bizonnyal belefutunk egy-két gyilkosos, nyomozós sorozatba a televízió csatornái között, ahol egy pszichopata gyilkos után fognak nyomozni a kedves amerikai nyomozók.
Persze a felszínt megkapargatva mindig kiderül, hogy a nőket erőszakoló, majd darabokra szabdaló gyilkost az apja molesztálta kiskorában, a Fűrész az élet igazságát akarja átadni kissé groteszk módon, Dextert meg 3 napra magára hagyták halott anyja vérébe fagyva, így nem csoda, ha kissé „megzakkantak". Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? Gyerekkori traumák okozzák a pszichopata viselkedést, vagy a nevelésen is múlik a dolog? Lehet-e pszichopata egy alapvetően jól nevelt gyerekből?
A filmekben a dolog egyszerű: pszichopata az, aki véres késsel rohangál a városban. Gyakorlatban azonban mégsem olyan egyszerű, hiszen az illető „civilben" normálisnak tűnő, sőt, sokszor egyenesen megnyerő személyiség. Az ilyen személyiségzavart csak nehezen lehet felismerni, ugyanis a legtöbb pszichopata a megtévesztés mestere is.
Sokszor keverjük és helytelenül használjuk a pszichopata jelzőt. A köznyelv leginkább az olyanokra használja, akik elutasítják, sőt áthágják a normákat, kerülik a társasági életet. A valóságban azonban ők a legtöbb esetben aszociálisak, közel sem nevezhetnénk őket pszichopatának.
A pszichopata ember a legtöbb esetben elbűvölő, mondhatni már-már tökéletes, ugyanis mindig azt teszi és mondja, amit elvárnak tőle. A látszattal ellentétben azonban nekik nincsenek igazi érzelmeik, hűvösek és számítóak. Végtelenül önző emberek, céljaikat minden körülmények között elérik, kontrollmániásak, akár Mr. Grey a Szürke ötven árnyalatában. Sok esetben az ilyen ember felsővezető, ami nem is meglepő, hiszen igazi játékos, aki könnyen manipulálja az embereket maga körül. Vannak pszichopaták, akik normális életet tudnak élni, és soha, egyetlen embert sem ölnek, vagy kínoznak meg. A gond csak akkor van, ha a kitűzött célok mások szenvedésével vannak összefüggésben. Az egyik legfélelmetesebb tulajdonságuk pedig az, hogy szinte teljesen hiányzik belőlük a lelkiismeret és az empátia, ezért nem érzik bajnak, bűnnek a cselekedeteiket.
Alina Gullhaugen, és a Norvég Tudomány-, és Technológiai egyetem csapata 2011-ben tanulmányt adott ki, amelyben az azt megelőző 30 év pszichopata bűnelkövetőiről készült dokumentációit dolgozzák fel.
Azt eddig is tudtuk, hogy a gyermekek nevelése nem csak móka és kacagás, de a tanulmány rávilágított arra is, hogy a családnak sokkal nagyobb a felelőssége, mint az elsőre gondolnánk. Az ilyen személyiségzavar kialakulásában nagy szerepe van ugyanis a szülőknek, illetve azoknak a személyeknek, akik a gyermek cseperedésekor szerepet játszanak a kicsi életében. Egy rosszul elsült gyereknevelési modell bizony kihat a felcseperedő gyerek elméjére is. Ha rosszul húzzuk-eresszük a szabályok gyeplőjét, akkor könnyedén nevelhetünk kicsi pszichopatákat. A legtöbb pszichopata bűnelkövető esetében felismerhető az otthoni túlzott kontroll, vagy épp ellenkezőleg, a kontroll teljes hiánya, következetlen nevelés, valamint a gyermekkorban ért súlyos trauma, ami lehet a vele szemben elkövetett bűncselekmény is.
„Jó-jó okosan neveljem a gyerekem", gondolhatja magában ezt a kedves olvasó. De mi az a konkrét nevelési bukfenc, aminek következtében pszichopata lehet a gyerek?
Vegyünk egy komoly szabályok között élő családot, ahol a gyerekkel szemben nagyon magas elvárások vannak, és ha ezeket nem tudja megugorni, akkor azt durván szankcionálják is. Azonban a szülőt elkapja valami érzés, hogy ez így nem helyes, és lazít a „pórázon". Ami az egyik héten főben járó bűn volt, az a másik héten már említést sem érdemel... ám a szülő rájön, hogy most meg túl engedékeny lett, és a következő héten megint büntetés jár valamiért, amit előző héten elnézett neki. Ebben az esetben a gyermek teljesen összezavarodhat, nem tud eligazodni a világban.
Mivel a gyerekek minták alapján fejlődnek, tanulnak, és az ilyen kapott minta elég követhetetlen, ezért könnyedén ő is ugyan ilyen zavaros ember lehet. Ha ehhez csatlakozik még némi agresszió, és a már korábban taglalt lelkiismeretlenség akkor már kész is az újabb alany a pszichiátereknek.
Pszichopata-e a gyermeked? Ezt így természetesen nem lehet kijelenteni, de ha úgy érzed, hogy problémás, ha esetleg túlságosan élvezi a kisebbek bántását, a bogarak, kisállatok kínzását, akkor mindenféleképpen érdemes szakemberhez fordulnod vele. Ne aggódj, ez még korántsem jelenti, hogy pszichopata lenne, lehet, hogy csak nehezen érti meg, hogy ami neki fáj, az másnak is fájhat.
Ha úgy gondolod, hogy a gyermekeddel komoly baj van, és vagy olyan bátor, hogy ezt bevalld saját magadnak, akkor először is gratulálunk: az első, nagyon nehéz lépést már megtetted. Ha időben szakemberhez fordultok, akkor még lehet rajta, és a viselkedésén csiszolni. Minél korábban segítséget kértek, annál könnyebb lesz, hiszen a kisgyerekek még könnyen „formálhatóak.
Gyermekkorban még segíthet az, ha megpróbáljuk a dolgokat a helyes mederbe terelni, elvisszük szakemberhez, aki terápiával tud segíteni. A felnőtteknél ez különösen nehéz, ugyanis a pszichopata emberek kivételes intelligenciájuknak köszönhetően akár még a pszichológust is meg tudják téveszteni - gondolj csak Hannibal Lecter-re, a Bárányok Hallgatnak főszereplőjére.
Ne ess kétségbe, ha ez írás után a saját gyermekedre ismernél - nem minden pszichopata sorozatgyilkos. Sőt, egyes kutatások szerint a pszichopata jellemvonások gyakoribbak, mint gondolnánk - néhányan úgy gondolják, minden 100. ember pszichopata...
