A mai cikkben megpróbáljuk felfedezni a valódi boldogság titkát, mi a különbség a boldognak látszó és a boldog gyerek között, és honnan tudhatja a szülő, hogy valóban a gyerek érdekeit tartja szem előtt, vagy csak a saját vágyait vetíti ki a csemetére?
reklám vége
Minden életkornak meg vannak saját céljai. Kezdődik ez az evés-, alvás- és székletürítés kérdéskörétől a jó bizonyítvány és a felsőoktatási intézménybe való bejutáson át a megfelelő munkahely- és életkörülmények eléréséig. Ezeket a célokat a szülők tűzik ki gyermeküknek és saját maguknak. Azonban nem minden esetben a norma, vagy a biológia diktálja ezeket és sajnos nem minden esetben reálisak vagy átgondoltak a céljaink.
Régen más volt minden. Más célokat fogalmaz(t)unk meg magunknak és más célokat adunk gyermekeinknek, abban a reményben, hogy a végkifejlet, a felnőttkoruk jobb lesz, vagy legalább más, mint az elődeiké. Manapság már születésük pillanatában előttük áll a bejárandó életpálya modell. Mert hát mi másért járatnánk az óvodásainkat is különangolra az úszás, foci és a balett mellett?! Mi más okból versenyeztetnénk őket már a kezdetek óta, és viselkednénk velük úgy, mint ha tényleg kicsi felnőttek lennének ahelyett, hogy hagynánk egyszerűen csak játszani, nevetni és rohangálni őket napestig?!
Vásárolj nagyban és vásárolj sokat! Manapság státusz-szimbólumokkal vesszük körül magunkat és akaratlanul is ebbe a világba neveljük bele gyermekeinket is. Az az üzenet, hogy „akkor vagy valamirevaló, ha a külsőségekre adsz." A húsvéti szünetből az iskolába visszatérve is az a kérdése egymáshoz a gyerekeknek, hogy mit hozott a nyuszi? Nem az, a lényeg hogy összegyűlt-e a család, milyen volt a közösen eltöltött idő, vagy találkoztál-e a régen látott rokonokkal.
Sokszor beültetjük a gyerekeket a tévé vagy a számítógép elé, kezükbe nyomjuk a telefont, a tabletet, hogy néhány percre lefoglalja magát - ezeknek az eszközöknek a használatát amúgy sem lehet elég korán kezdeni, ugye? Hiszen a megfelelő számtech tudás ma már elengedhetetlen a boldoguláshoz. És bár ezekből valóban sokat lehet tanulni, de ha túlzásba viszitek, akkor a gyerek nem fogja igényelni a valódi társakat, nem fogja megtanulni, hogyan kell egész mondatokban, értelmesen kifejezni magát, hogyan értesse meg magát másokkal, hogyan vitatkozzon kulturáltan, hogyan oldja meg a konfliktusokat... és még számtalan dolgot, ami az élethez hozzátartozik.
Azok a szülők, akiknek lelkiismeretfurdalása van amiatt, hogy valamit rosszul csinálnak, vagy egyszerűen csak nem stimmelt valami a saját gyerekkorukban, hajlamosak túlkompenzálni. Ennek a legegyszerűbb megvalósítási módja az anyagi javakkal való elhalmozás. Amikor lefoglal a munka, a házimunka, ezért hetekig nincs időnk meghallgatni, hogy mi volt a suliban, akkor hajlamosak vagyunk csokival, cukorkával enyhíteni saját lelkiismeret-furdalásunkon, vagy megvenni minden játékot, amit megkíván a gyerkőc, mert emlékszünk, hogy nekünk ez vagy az hiányzott a gyermekkorunkból. De a tárgyi javak megszerzése csak röpke és múló örömet szerez neki.
Ideig-óráig menő lehet a társai körében, de a túl könnyen megkapott javak hosszú távon önértékelési problémákat is jelenthetnek.
A gyerekek körében nem elhanyagolható, hogy kinek van trendibb játéka, ruhája, cipője, és ha megteheted, akkor érdemes időnként ezt is figyelembe venni... de nem szabad túlzásba vinni! A hosszú távú boldogsága érdekében sokkal többet érsz el azzal, ha inkább leültök az ebédlőasztal köré és társasoztok egy délutánon át. A legfontosabb az, hogy érezze: fontos tagja a családnak, számíthat a szüleire! Felnőtt korában ez lesz az, amire emlékezni fog...
Az instagram és a facebook világában egyre inkább csak az létezik, amit posztolunk is. A beállított „spontán" képek és az előre gyártott bölcsességek csak úgy záporoznak ránk, és gyakran mi is elcsábulunk, hogy megmutassuk a gyerkőcök legcukibb oldalát. Ez nem is baj, de tartsd szem előtt: nem (csak) a facebook posztokon kell szeretni a gyerekeket, ezek a kiírások nem nekik, hanem mindenki másnak szólnak. Lehetséges, hogy miközben te azt posztolod, hogy mennyire fontos neked a kicsi életed, abban a pillanatban ő éppen azon töpreng, hogy vajon észrevennéd-e a telefonod mögül, ha ő most elszökne. Ne a kirakatot lájkold, hanem a gyermeked és ezzel a saját lelkedet is az együtt töltött hasznos idővel, amit még akár posztolhatsz is - később.
...nem általános, és nem tudjuk recept-szerűen leírni. Azt viszont biztosan hisszük, hogy ami boldognak látszik, az nem feltétlenül az, és ami kívülről talán egyhangú és unalmas, az lehet számotokra gyönyörűen harmonikus. Nem vagyunk brit tudósok, nem tudunk komoly kutatásokat végezni e témában, de a szívünkben érezzük, és őszintén hisszük, hogy a boldog gyermekkor nem a kirakatban van, hanem a családon belül. Nem külsőségekben, bizonyítványokban, okostelefonokban vagy lájkokban mérik a boldogságot, hanem egy hangos kacajban, meghatott könnyekben, nagy ölelésekben.
