Cikkünk címe alapján olvasóink többsége azt feltételezheti, hogy motorozásról fogunk írni és arról, hogy arra milyen szinten képesek a gyermekek, de ettől most eltekintünk. Ugyanis motoros képességeken, motoros kompetencián azon készségek és képességek együttesét értjük, melyek bizonyos szituációkban mobilizálhatóak. Ilyenformán minden mozgásos tevékenység a motorikus idegrendszerünk munkájának eredménye, amelynek milyensége az emberek erőforrásaiból és a környezeti hatásokból tevődik össze. Ilyen kompetenciák az erő, az állóképesség, gyorsaság és egyensúly. A különböző motoros kompetenciák fejlesztése különböző életszakaszokban lehetséges, ezért nem mindegy, hogy gyermekünk melyik életkorban, mit sportol.
reklám vége
A fejlődés örökletesen meg van határozva, a környezet - természetes és mesterséges - nagyban befolyásolja. Eltérő gyorsaságú fejlődési szakaszok vannak, ahol a szervek, szervrendszerek fejlődése sem egyszerre megy végbe. Rekreáció és sport szempontjából különböző életszakaszokat lehet megkülönböztetni. Jelen esetben az iskoláskori kompetenciáról lesz szó, annak is a pubertáskori, és az azt megelőző időszakáról.
A serdülést megelőző időszak az iskoláskorban elvileg a legkiegyensúlyozottabb időszak lehetne, ha nem jelenne meg ebben a korban már a teljesítménykényszer különböző területeken. Erre az időszakra jellemző a nagyfokú mozgásigény, mely könnyen irányítható helyes irányba. A koordinációs képességek ekkor fejleszthetők a legjobban, melyre szükség is van, hiszen sok képesség a későbbi szakaszokban egyáltalán nem, vagy pedig csak nagyon minimálisan fejleszthető. Ekkor még könnyen tanul a gyermek, bár hamar el is felejt különböző mozgásformákat. Fontos figyelni az ortopédiai problémákra, hiszen a csontszövet szerkezete még fejletlen lehet, ezért túlterhelés jelentkezhet.
Még általános iskolában történik a nagy változás, ugyanis bekövetkezik a serdülőkor, mely egy viharos időszak a gyermek életében. Rengeteg változás tapasztalható hormonálisan, biokémiai folyamatok összessége megy végbe rövid idő alatt. A mozgás szempontjából kiemelt, hogy a növekedéssel együtt nő a sérülékenység is. Míg korábban az aerob, azaz az oxigént igénylő mozgás volt meghatározó, addig pubertáskorban megnő az anaerob kapacitás. Ez azt jelenti, hogy korábban a gyermekek kevésbé voltak képesek rövid és nagy intenzitású terhelésekre, míg a későbbiekben ez pozitívan változik.
Biológiai szempontból a kondícionális képességek fejlődése az izmok állapotával szorosan összefügg. A testi terhelhetőség és teljesítőképesség szempontjából különösen fontos a csontok érettsége. Mivel kezdetben a nagyizmok fejlődnek ki, ezért először a nagyobb, szélesebb irányú mozgásfejlesztés indokolt, hogy utána a kisebb izmok fejlődésével a finommozgások felé terelődjön a hangsúly. Először a dinamikus, majd a statikus egyensúly fejlődik. Mivel a koordinációs képességeknek neurológiai alapja van, ezért sok esetben az egyensúlyi zavarokkal más problémák - mint például dyslexia - is társulnak. Ezért a motoros képességek fejlesztése pozitívan befolyásolhatja a kognitív fejlődést is.
A mozgásoknak három szakasza van, a mozgás indítása, a mozgáskoordináció és a mozgás megállítása, melyek mindegyike edzhető. Ugyan az alapfeladat a mozgáskoordináció fejlesztése, de a másik kettő is fontos. Egy-egy mozgássor többszöri ismétlésével az adott mozgássor tökéletesíthető, de a tanuláshoz elengedhetetlen a tér érzékelése, ezért rendkívül fontos az agyi idegi fejlettség is. Az állandósult mozgássorozatok kialakítása a mozgástanulás csúcspontja, amelyre összetettebb feladatok elvégzése jellemző - pl. labdajátékok. Ehhez kb. 6-12 év fejlesztés szükséges.
A fentebb említett állóképesség aerob része folyamatosan fejleszthető, míg a rendszeres állóképességi mozgásra csak 12-13 éves kortól van lehetőség a csontsűrűség fejletlensége miatt is.
Az erő mértéke az izmok keresztmetszetétől függ, mely pubertáskorban, a hormonális változások következtében növekszik meg erőteljesen, ezért 14 éves kor előtt nem ajánlott erőnléti edzések végzése (pl. szertorna, súlyemelés), ugyanis károsodhat a növekedés üteme.
A gyorsaság edzhetőségét a koordinációs képességek és az erő befolyásolja. Ahol nagyobb erő kifejtése szükséges, ott annak fejlesztése csak később lehetséges a korábban említett izomkeresztmetszet változásai miatt. Ahol a koordinációs képességen van a hangsúly, ott viszont korábbra tehető a fejlesztés, hiszen az iskoláskor a motoros tanulékonyság esetén a legideálisabb időszak. Így az egyszerű és bonyolult mozgások és a mozgékonyság is pubertáskor előtt fejleszthető, mely nagyban függ genetikai adottságoktól.
Az egyensúly kialakulása már az anyaméhben elkezdődik, majd csecsemőkortól kezdve folyamatos fejlődésen megy keresztül. Kb. 6-7 éves korban fejeződik be az egyensúlyérzék kialakulása, de a gyerekek még 10 éves korig is keresik azokat a mozgásformákat, amelyek fokozottan ingerlik az egyensúlyi központjukat (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.).
Az iskolai testedzés kiemelkedő jelentőséggel bír, a testi és szellemi fejlődésre egyaránt hatással van. Továbbá hatással van a betegségek megelőzésére, a szociális integráció és önértékelés pozitív változásaira, valamint a testmozgás szükségességének felismerése hosszú távon is kihat a fejlődésre. Pedagógia szempontból pedig a motoros, a kognitív és affektív tanulási célokat kell figyelembe venni.
