A sakk nem egy üres szórakozás, hanem az önfejlesztés kiváló eszköze, mely során olyan magatartásformát sajátíthatunk el, ami segítheti érvényesülésünket, boldogulásunkat. Hisz az előrelátás, az óvatosság, a körültekintés, a mérlegelés jelen van minden hétköznapi cselekvésünkben is.
reklám vége
Az ismert mese szerint egy indiai tanító találta fel a sakkot. A rádzsának annyira megtetszett, hogy gazdagon meg akarta jutalmazni az okos embert. Az csak annyit mondott: fizetségként búzaszemeket kér. A sakktábla első mezőjére egyet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, vagyis az előzőnek mindig a dupláját. A rádzsának tetszett az első hallásra szerénynek tűnő kérdés, ám később kiderült, hogy nincs annyi búza a világon, hogy a 64. mezőjére is jusson. Ugyanis több mint 18 trillió szemről volt szó.
A sakkot két játékos játssza egymás ellen egy négyzet alakú, nyolc sorra és nyolc oszlopra felosztott sakktáblán, 16-16, azaz összesen 32 bábuval, melyek lépéseit sok szabály befolyásolja. A játékosok felváltva lépnek, és mindkettejük célja, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályok szerint bemattolják, vagyis úgy támadják meg, hogy az a támadást ne tudja hárítani.
A sakk különlegessége, hogy nincs két egyforma játszma! Minden lépés egy-egy komoly döntés, és folyamatosan mérlegelni kell, hogy mit nyerek, és mit veszíthetek az adott lépéssel. A sakk türelemre tanít, hisz hiába látja valaki maga előtt a győzelemhez vezető lépéssort, ki kell várnia a másikat, aki lehet, hogy egy lépéssel keresztülhúz minden számítást.
A sakk megtanít tisztelni az ellenfelet, és az ő fejével is gondolkodni.
A sakk értelemfejlesztő szabályjáték, így sok olyan lehetőséget rejt magában, amely a gondolkodást játékos formában gazdagítja. Komplex személyiségfejlesztő már gyermekkorban is. A szabályok elsajátítása közben bővül az emlékezet, a szókincs, a sakkozó megtanul síkban tájékozódni, megismeri a mátrixot: a sor és oszlop fogalmát. Egy-egy lépés során egy sor már tárolt információt mozgósít és kombinál össze, így az idegrendszerében a sejtek közti kapcsolatok száma sokszorozódik.
A jó sakkozóra jellemző a gyors helyzetfelismerés, amit több éves gyakorlással és tapasztalattal lehet mélyíteni. A szabályokat a kezdők és a nagymesterek is ugyanúgy alkalmazzák, ám a tábla állás-minták felismerésének képességében óriási különbség van a kezdők és a képzett játékosok között.
Annál jobb, minél hamarabb. Nem véletlen, hogy egyre több óvodában megjelenik a sakk, mint első sport, amivel a kisgyermek találkozik. Hamar sikerélményhez juttatja a gyerekeket, hiszen a szabályokat gyorsan megtanulják, és már indulhat is a verseny. A hat-hét évesek már jól terhelhetőek. Aki 12 évesen kezd sakkozni, már komoly hátrányban van, hiszen a legjobbak már 13 évesen teljesítik a nagymesteri normát.
Aki a legjobbak közé akar kerülni, komoly áldozatokat kell meghoznia. A sakkozás egy életforma. Napi folyamatos 6-8 órás edzéssel jár, már fiatal korban is. Aki ehhez nem szokik hozzá, az biztosan nem kerül az élvonalba. A sakkozás mellett nehezen képzelhető el a normális iskolai oktatás. Sokan magántanulóként végzik el az iskolát - mint például a Polgár lányok, de nemzetközi szinten is egyre inkább az a tendencia, hogy a hagyományos oktatási formáktól teljesen elzárják a gyerekeket. Nehéz szülői döntés, hogy ezt megéri-e vállalni.
A gyerek, a szülő és az edző között kialakuló mély, bizalmi kapcsolat a sakkozó sikerének egyik titka. Sokan vallják az egy edző-egy tanítvány elvet. És itt jön elő az egyik fontos szülői szerep: tetemes költséget jelent egy jó edző éveken keresztül tartó megfizetése, illetve a versenyzéssel járó költségek fedezése is. Átlagos családi költségvetésből ez nem finanszírozható.
A magyar sakksikerek főleg fanatikus egyéni elszántságon alapulnak. A sakkszemlélet, a saját stílus kialakítása, a sakk-gondolkodás elsajátítása nem ösztönös történés, hanem következetes egyéni nevelő munkán alapul. Ezért nem jó, ha az edzők váltják egymást - hisz lehet, hogy a jó szándék ellenére is kioltják egymás munkáját.
A siker szempontjából az a döntő, hogy mennyi időt szán valaki a sakkra. Havi 40 óra a minimum, de a Polgár lányok 240 órát is képesek voltak teljesíteni édesapjuk irányításával. A neves oktatók szerint napi 4-6 órát célszerű az edzővel gyakorolni, és ezen kívül még 2-4 órában a játékosnak önállóan kell tanulni. Aki ezt teljesíti, az megérdemli, hogy a legjobbak közé kerüljön.
