Te már rendelkeztél adód egy százalékával? Ez az a kérdés, amivel valószínűleg úton-útfélen szembetalálod magad. Egy dilemma, ami könnyen elképzelhető, hogy számodra jelenleg maximum adminisztratív kihívást jelent. Ám valójában életeket menthetsz a megválaszolásával. Ezért sem mindegy, hogy végül hogyan döntesz.
reklám vége
Az 1% láthatatlan, nehezen észrevehető, egyszerű felette elsiklani. Nem ugrál figyelemért, nem villog naphosszat a képernyődön. De mégis ott van. S csak tőled függ, hogy kinek ajánlod fel. Ha nem cselekszel, akkor sem őrizheted meg ezt a nullánál épp csak egyetlen fokkal több hasznot. Tehát el is kótyavetyélheted, de tudatos elhatározásod nyomán konkrétan életeket is menthetsz.
A Gyermekleukémia Alapítvány lassan húsz éve fáradhatatlanul küzd azért, hogy a kis hősök, azaz a daganatos gyermekek mindennapjai szebbé, jobbá váljanak. A sokszor kopasz, legyengült apróságok arcáról ritkán hiányzik a mosoly, mert a hitük rendíthetetlen. De ahhoz, hogy ők kizárólag a gyógyulással foglalkozhassanak elengedhetetlen egy biztos háttér. Anyagi, érzelmi értelemben egyaránt. Nem egyszer a daganatos gyermekek családjai nehéz helyzetbe kerülnek, a szülők kénytelenek alacsonyabb óraszámban dolgozni vagy ápolásira menni azért, hogy teljes mellszélességgel szemük fényét támogathassák. S ez mind érthető, de közben az élet mókuskereke nem áll meg a forgásban. S bizony nem mindegy, hogy minden nap a túlélésről, vagy az egészség felé lépkedésről szól. Mert e kettő között szakadéknyi különbség húzódik.
A leukémiás lurkók vágynak az élményekre, a barátokra, ezért az alapítvány minden esztendőben tábort szervez, ahol végre megtapasztalhatják milyen is a gondtalan, kórházmentes létezés. Ezekből az alkalmakból reményt, hitet meríthetnek, s példát nyerhetnek arra, hogy a küzdelem után is van élet. Sőt, a gyógyulással veszi kezdetét mindaz, amiről odáig csak álmodni mertek.
Egyáltalán nem. Az ügyfélkapun bejelentkezve pár kattintással elérheted az 1%-ról szóló nyilatkozatot. Aminek a kitöltésével 100%-ban hozzájárulhatsz a gyermeki szíveket megtöltő és megerősítő jövő megteremtéséhez.
Amikor egy gyermek hosszú időre, akár hónapokra kiesik az addigi, megszokott környezetéből, kimarad az óvodából, iskolából, akkor nemcsak időt veszít, hanem élményeket. Olyan élményeket, amik aligha pótolhatóak. Bár a kezelések alatt a gyerkőcök nem egyszer az orvosokkal, nővérekkel és betegtársaikkal alakítanak ki szoros, már-már családi kapcsolatot, ám nyilván a sok tekintetben steril közeg nem képes megadni számukra azt a törődést, amit egy, egészséges élet nyújthatna.
Ugyanakkor a kapcsolódások nagyon fontosak. A terápiák idején a folyamatos védekezés, maszkviselet, elszeparáltság nemcsak szó szerint hoz létre steril körülményeket. Átvitt értelemben is egyfajta érinthetetlen burokba kerülnek a lurkók, amit csak kevesen törhetnek át egy-egy érintés, ölelés erejéig. Mivel a kezelések nem kismértékben gyengítik az immunrendszert, így a fokozott odafigyelés elengedhetetlen, még akkor is, ha ez, az amúgy természetes fizikai kontaktusok mennyiségét és minőségét is drasztikusan érinti. Egykor ezt az elzártságot, elkülönültséget magyarázni kellett, hogy mindazok, akik még nem élték át, kicsit belelássanak ebbe a világba. Ám napjainkban valószínűleg senkinek sem kell részletesebb körülírás, mert mindannyian megtapasztaltuk már milyen is a kirekesztettség, a magány és a folyamatos készenléti állapot.
A gyermekek rengeteg időt töltenek a kórház négy fala között, ezáltal a tér is beszűkül körülöttük. A bohócdoktorok sokat segíthetnek a lurkók hangulatán, énekekkel, mesékkel, foglalkozásokkal színesebbé, vidámabbá varázsolhatják a mindennapjaikat. S bizony egy-egy ilyen találkozás figyelemelterelésnek is tökéletes. Mert a kezelések fájdalommal, kellemetlenségekkel, rosszulléttel járnak együtt. Amiknek az elviseléséhez a kitartás nélkülözhetetlen, ami pedig csak a lélek erősítésével érhető el.
A nyári táboroknak, esetleges utazásoknak óriási jelentőségük van abban, hogy ezek a gyerekek végül képesek legyenek beilleszkedni újra a társadalomba, ahonnan hosszú időre kiestek. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy eltelt pár hónap, hanem arról, hogy komoly traumákat, veszteségeket éltek meg, amik feldolgozásra várnak. Bár együtt indulnak el többen az úton, de nem mindenki ér célba, s ennek a megemésztése sem egyszerű feladat. Ezek a gyerkőcök korán felnőnek. Változik a gondolkodásuk, a habitusuk, a hozzáállásuk. A kortársaik, akik nem csinálták végig mindazt, amit ők sokszor nehezen találják meg velük a közös hangot. Ezért is annyira lényegesek azok a programok, amik a közösség kiépítésében, az integrálásban játszanak főszerepet. A gyerekek újra élményeket szerezhetnek, elkezdhetnek élni, a szó nemes értelmében, s végre túlláthatnak a kezelések, kórházi bezártság, fehér köpenyek világán. Ahogy mind több pozitívummal találkoznak, úgy nyílnak meg, s nyitnak a többiek felé.
Ezekben a táborokban a testvérek is részt vehetnek, ami szintén komoly jelentőséggel bír. Nem egyszer a túlélésért folytatott küzdelemben a családi kötelékek vagy túlfeszülnek, vagy meggyengülnek. Az egészséges testvér óhatatlanul kevesebb figyelmet kap, miközben könnyen elképzelhető, hogy kétségek, félelmek, bizonytalanságok gyötrik. Egy-egy ilyen nyári együtt lét alkalmával helyreállhat a család dinamikája, és a testvérek újra egymásra találhatnak, segítve a továbblépést és természetesen a feldolgozás, hosszadalmas folyamatát.
Az 1% felajánlásokból valósulhatnak meg ezek, a jövőteremtő táborok, programok, kimozdulások, amik reményt adhatnak egy új, egészséges, gondoktól mentes élet felépítésére. A közösség megtartó ereje, a szavak nélküli megértés, a sorsközösség olyan alapként szolgálnak, ami megingathatatlan. Még akkor is, ha olykor. a félelem árnya eltakarja a reményt sugárzó, ragyogó napot.
A gyermekek élhetik, érezhetik, hogy nincsenek egyedül, hogy a gyógyuláshoz vezető, küzdelmekkel teli utat nem magányosan kell végigjárniuk, s ez még a legnehezebb periódusokon is átsegítheti őket. És mindehhez Te is hozzájárulhatsz!
