A féltékenység szinte minden kapcsolatban felüti a fejét, van, amikor szétszaggatja a jó viszonyt, de van, hogy csak kevéssé van hatása. Vagy így, vagy úgy, de megjelenik és utat tör magának. De tulajdonképpen mi is az a féltékenység? Mit jelent, miért alakul ki? És legfőképp mit tehetünk ellene?
reklám vége
A féltékenység a lélek betegsége, sokszor azonosítják az irigységgel, azonban komoly különbség van közöttük. A féltékenység az attól való rettegés, hogy valamit vagy valakit (amit/akit magunkénak tulajdonítunk) mások elvesznek tőlünk. Ellenben az irigység akkor lép fel, amikor nagyon megkívánunk valamit, ami más birtokában van. Tehát igazából ez a két tulajdonság sokszor együtt jár - valaki megkívánja a másikat, megpróbálja őt elcsábítani, azonban ezt annak párja féltékeny szemmel veszi tudomásul.
A szerelemféltés legtöbbször az egyén önértékelési problémái miatt adódik, és a kisebbrendűség érzése segíti a felemelkedését. Ha valaki bizonytalan önmagában, akkor könnyen - bár legtöbbször nem tudatos szinten - egy gyerekies függőséget alakít ki párjával. Azonban ha ezt a kapcsolatot bármi veszélyezteti, akkor azonnal beindul a gépezet, és a féltékenység könnyen szétzúzhatja a korábban jól működő kapcsolatot.
Ennek az érzésnek több pszichológiai magyarázata is született az évek során. Freud, és az ő elméleteit követő pszichológusok szerint gyerekkorunkban szorongással éljük meg, hogy nem lehetünk szerelmesek szüleinkbe - és később ez az érzés elevenedik fel a féltékenység formájában. Az evolúciós pszichológia követői szerint azonban ez egy természetes viselkedésforma, eszköze a sikeresség növelésének, a saját génjeink továbbadásának. Tehát az utód nemzésének célja szentesíti a „féltékenység eszközét", arra vonatkozó törekvésünket, hogy a gyermekünk a megfelelő szülővel rendelkezzen.
A férfiak és a nők különböző módon féltékenyek - vallják főleg az evolúciós irány képviselő, de más szakemberek is egyetértenek a nézettel. A férfiak a szexuális hűtlenségre érzékenyebbek, számukra a fizikai kapcsolat (akár egy érintés is) komoly problémát okoz. Bár a nőknek ez szinte semmit nem jelent, párjukban azonban hamar feléleszti a féltékenység tüzét. Ezzel szemben a gyengébbik nemre az emocionális „szerelemféltés" a jellemző, mert ennek következtében párjuk érzelmileg máshoz kötődik. Tehát hiába bújnak esténként egy ágyba, ha a férfi szabadidejét egy másik nővel (is) tölti, a féltékenység hamar befészkeli magát a közös otthonba.
Mindezek alapján tehát a félténység egészen normális adott körülmények között, csupán jelzi, hogy a kapcsolatra nagyobb figyelmet kell fordítani, nagyobb energiát belefektetni. Azonban az irracionális formája megmérgezi a szerelmet, és hatására nem javul, sokkal inkább romokba dől egy párkapcsolat. Érdemes tehát megfigyelni a „tüneteket" nehogy átessünk a ló túloldalára...
A féltékenység egy jól megfigyelhető folyamat során lesz úrrá a kapcsolat fölött. Ezért nem szabad hagyni, hogy az érzelmek elvakítsanak, és eljussunk a végsőkig, hiszen az így szétrombolt kapcsolatok csúnya szakítással érnek véget.
Először csak gyanakszunk, kérdőre vonjuk a másikat, hogy hol és kivel maradt el sokáig. Lényegében terepszemlét tartunk, számba vesszük a szereplőket és az esélyeket. Eközben folyamatosan keressük az ellenséget, mindenkiben a vetélytársat látjuk. Egy szempillantás, egy kedves mosoly elég ahhoz, hogy párunk torkának ugorjunk - de ekkor még könnyen megnyugszunk. Egy részletes számonkéréssel mindent elintézünk, ami bár kínos állapotot idézhet elő, még akár javíthat is a kapcsolaton.
Egy idő után már rögeszmésekké válhatunk, úgy gondoljuk, hogy akárhova megy a párunk biztos megint azzal a nővel/férfivel találkozik. Összekapcsoljuk a vetélytársnak feltételezett személyt akármikor és akármilyen körülmények között. Ekkor már hiába beszélünk a másikkal, nem hisszük el amit mond, a féltékenység bezár minket a saját elképzeléseinkbe, amikben nagyon nehezen kap szerepet a valóság. Újra és újra hazugnak nevezzük a másikat, akármit mond nem hisszük el neki. Meggyanúsítjuk, hogy minden gondolata egy harmadik személy körül forog, hogy miatta csinosítja ki magát - azonban mi vagyunk azok, akik megállás nélkül másra gondolunk. Ekkor már beteges alakot ölt a féltékenység, és innen már egyenes út vezet a gyűlölethez, a szakításhoz.
Bár nem könnyű, de létezik kiút az érzelmek viharából. Ugyan - mint sok más betegség esetében - egyszerűbb a megelőzés, mégis akadnak fortélyok amelyek segítségével kezelni tudjuk a problémát.
Megelőzhetjük a szerelemféltést, ha törekszünk a jó önismeretre és a helyes önkép kialakítására. Ha magunkat jól ismerjük a másikat is könnyebben közel engedjük magunkhoz, így egyszerűbb jó kapcsolatot kialakítani. Ne becsüljük le magunkat, tartsuk valónkat szerethetőnek, olyannak, akihez érdemes kötődni. Emellett ápoljuk a kapcsolatunkat is, hiszen egy izgalmas és elven szerelem hatásos a megelőzésben. Ha az idő során mégis megérezzük a féltékenység szikráját, igyekezzünk hamar orvosolni a problémát.
Ismerjük meg párunk barátait, munkatársait. Ha úgy gondoljuk valaki túl közel került hozzá, akkor vele is beszélgessünk, mindenfajta hátsó szándék nélkül kerüljünk hozzá közelebb. Nem muszáj szeretnünk, de megismernünk igen. Ha úgy gondoljuk, hogy párunk sokat beszélget vagy találkozik az ellenségnek vélt személlyel, kerítsünk időt magunkra, higgadjunk le, hogy a megfelelő keretek között beszélhessünk érzéseinkről a másikkal. Kerüljük el a befelé fordulást, kössük le energiánkat és gondolatainkat. Segítség lehet továbbá ha számunkra biztonságos körben megosztjuk a problémát, ha ki tudjuk adni magunkból az érzéseinket. Igyekezzünk tehát szándékosan elejét venni a dühkitöréseknek, a mérgező gondolatoknak, ne bolonduljunk bele a saját fantáziánk szülte elképzelésekbe.
A féltékenység a párkapcsolat komoly és veszélyes „betegsége". Ha nem vértezzük fel magunkat az önismeret és a tudatosság fegyvereivel, könnyen beleeshetünk saját fantáziánk csapdájába. Érdemes tehát folyamatosan gondozni és ápolni a kapcsolatunkat, hogy azt ne rombolhassa szét egy kitalált valóság.
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
