A 12. hétben Andi újfajta kihívásokkal találja magát szembe: ez pedig a nagybetűs Bürokrácia. Mert a várandósság nem csak arról szól, hogy boldogan simogatjuk a pocakunkat, várva a kis jövevényt, hanem mindenféle papírmunkáknak is eleget kell tenni. Mit kell elintéznie az anyának a terhesség 12. hetében?
reklám vége
„Most, hogy közeledünk a hivatalosan vett kritikus időszak végéhez, kezdjük egyre jobban kiismerni egymást Mókussal. Ugyan még nem érzem, hogy mocorogna - bár tudom, hogy teszi, csak túl pöttöm még - elég jól összeszoktunk. A rosszulléteket egyre jobban tudom kontrollálni, annak ellenére, hogy a múlt héten máshogy nézett ki a dolog. Mókus, avagy kettőpontnulla nem finomkodik, azonnal elveszi, ami neki kell, és úgy tűnik ő több energiával működik, mint Zsombi működött anno. Én még mindig kérdés nélkül és körülbelül azonnal elalszom, ahogy elüti az óra a fél kilencet. Valami mágia lehet ebben az időszakban, nem tudom.
Még a legutóbbi kórházi látogatásom alkalmával történt, hogy kíváncsiak voltak egy-két leletemre, illetve igazolásra - például hogy nem-e vagyok HIV fertőzött. Ezen kívül szükség volt a pontos vércsoportomra, és ha negatív vagyok, akkor arra, hogy megkaptam-e a szülés után az ellenanyag miatti injekciómat. Gondolatban már hátra is dőltem: ez mind könnyű kérdés, hiszen rendszeres véradó vagyok, illetve voltam, amíg újra teherbe nem estem.
Azon kevés emberek egyike vagyok, akik pontosan tudják, hogy milyen vércsoportú, sőt Rh-jú vércsoporttal rendelkezem: A RH negatív. Ezt el is mondtam és már igazolva is láttam azt, hogy nem is vagyok HIV fertőzött, hiszen hogyan máshogy adhatnák vért?!
Legnagyobb meglepetésemre azonban nem fogadták el a választ. Ennek egyfelől örülök, hogy bemondásra nem fogadnak el ilyen fontos dolgokat. De ami innen jött az már kellemetlenebb volt. Mondtam, hogy a véradó központból hívják le az adataimat, onnan meg fogják tudni hitelt érdemlően a dolgokat - de kiderült, hogy az nem jó. Azt mondták, hogy menjek el a laborba, ott kérjem ki a papíromat a korábbi vérvételről, és igazoltassam le, hogy nem vagyok HIV fertőzött. Ezek után menjek át a szülőszobára - érted, szülőszoba!? - ahol le tudják igazolni, hogy volt-e szükség az Rh- immunglubolin injekcióra, és ha igen, megkaptam-e. (Ez az injekció azoknak a nőknek kellhet, akiknek az Rh-ja negatív, mint ahogy nekem is.)
Menjünk kicsit bele ebbe az RH mizériába. Mindenkinek van egy vércsoportja: 0, A, B vagy AB lehet. Mindenkinek van a vércsoport mellett még egy RH-ja is, ami lehet negatív, vagy pozitív. A probléma, amiről most beszélünk csak az olyan negatív nőknél játszik fontos szerepet, ahol a férfi Rh pozitív, ugyanis az Rh-t a babák az apukától öröklik, és nem egészséges, ha a kettő üti egymást. Ezt az immunoglobil összeférhetőséget az első terhesség ideje alatt még nem kell annyira véresen komolyan venni, csak a szülés utáni időszakban. Ha az anya szervezetébe vér kerül a babáéból, aki pozitív - ha máskor nem, akkor a szüléskor ez meg fog történni - akkor azt úgy fogja érzékelni, mintha rossz vérátömlesztést kapott volna és elkezd ellene védekezni. A nő teste elkezd antitesteket termelni, ami a méhlepényen át bejut a magzatba és ott elkezd pusztulni a vörösvérsejt állománya, ami vérszegénységhez, majd súlyos esetben agykárosodáshoz vezethet. Ennek megakadályozása érdekében kell, hogy az anya az első szülést követő 72 órában kapjon egy „védőoltást", hogy a 2. terhességénél ne legyen probléma ebből. Ha a második terhességnél is ugyanolyan Rh pozitív az apuka (jobb esetben ugyanaz az apuka, ugyebár), akkor a terhesség 28. hete körül, és a szülést követő 72 órában is kap ilyen szurit a mama.
Amikor Zsombi született, ki is vizsgáltak, de szerencsére a párom is ugyanolyan negatív, mint én, ezért nem kellett ilyen oltás - pedig mondtam nekik anno hogy adjanak, mert szeretnénk kistestvért, és biztos, ami biztos. De szerencsére az orvosok jóval okosabbak voltak, mint én.
Ennyit a kitérőről, térjünk vissza a bürokráciához: ahelyett, hogy lehívták volna az adatokat a központi nyilvántartóból, én, a terhes nő elmentem és beszereztem a laborban, illetve a szülőszobán a két különböző papírt, hogy el tudjam vinni egy harmadik helyre. Mindez csupán egy délelőttbe került. Mivel a férjem még mindig ugyanaz, és Mókusnak is ő az apukája, ezért az RH összeférhetetlenségtől nem kell félnünk, de persze ezt hiába is magyaráztam volna...
Jövő héten megyünk a genetikai vizsgálatra, már csak amiatt kell aggódni."
Mindeközben Mókus elvan, mint hal a szatyorban. Elég sok helye van, és rengeteg magzatvízben úszkálhat, ami egyébként - mint egy jó strandon - 24 óránként cserélve is van. Sőt, a helye egyre csak növekszik. Ilyenkor az Anya szervezete, csontozata is felkészül a szülésre, megváltozik a csípője annak érdekében, hogy kiférjen majd babó. A szakirodalom szerint a 12. hétre már elérik a hihetetlen, 15 grammos testsúlyt és a 80 mm-es teljes testmagasságot. Figyelembe véve, hogy a múlt héten még csak feleekkora volt, szép teljesítmény!
Az ujjacskák már szétváltak, arcizmait használja és grimaszokat vág a 3- és 4 dimenziós ultrahangon kukkolók nagy örömére. Mellkasa mozog, gyakorolja a légző mozgást. Az ilyen gyakorlatok során néha be-benyel a magzatívből, amitől csuklani kezd. Majd ha nagy pocaklakó lesz, akkor ez is érezhető lesz, de ebben az időszakban még diszkréten csinálja:).
Hamarosan tehát jön a 13. hét, és a várva-várt genetikai vizsgálat - mi már lerágtuk az összes körmünket, és nagyon reméljük, hogy minden rendben van!
< Előző rész: A terhesség 11. hete – az első jaj!
Következő rész: A terhesség 13. hete – végre minden kiderül! >
