Az okostelefonok és más intelligens eszközök használata ma már a legtöbb ember számára természetes, a gyerekeket pedig gyakran éri az a vád: túl sok időt töltenek virtuálisan. De mi a helyzet a szüleikkel? Te mennyire vagy okostelefon-függő, és az online töltött időd mennyit vesz el a családodtól? Hogyan fektesd le a szabályokat magadnak és gyermekednek?
reklám vége
A különböző okos ketyerék szinte pillanatok alatt robbantak be a köztudatba, és váltak az életünk részévé. Ez egyrészről nagyszerű dolog, ha belegondolsz: ma már nemhogy telefonfülkét nem kell hajkurászni, ha valamit sürgősen közölni akarsz a pároddal, de a mobilnet segítségével egész nap online lehetsz, csetelhetsz a barátnőiddel, megtervezheted az utazást, kiderítheted, melyik járműre lehet babakocsival felszállni.
A legtöbb ember ma már bármikor elérhető és állandóan jelen van a digitális világban. Ez viszont az életmódunkat is átalakította, és nem feltétlenül pozitív irányba. Washingtonban például kísérletképpen a járdára festették fel a fontos közlekedési információkat, hogy a mobiljukat séta közben nyomkodók is könnyen észrevegyék, a kínai Csonking városában megvalósult hasonló újítás pedig már nem csak kísérlet, hanem teljesen komoly.
A mai szülők többsége még megélte az okoskütyük előtti világot (mintha az olyan rég lett volna!), és bár lehet, hogy gyerekkorától van mobiltelefonja, az ő első élménye nem az állandó internetes jelenlét volt, legfeljebb a klasszikus kígyós játék.
Mégis, az internetes fórumokon számtalan olyan történet kering, amelyben az anyuka arról számol be, hogy kütyüzés közben egyszer csak azon kapta magát: elfeledkezett a gyerekéről. Az efféle eseteket a legtöbben rögtön elítélik, mondván: „Ez velem soha nem történne meg!". De legyünk őszinték: valóban nem?
Egyáltalán: hogyan befolyásolja egy szülőnek a családjával való kapcsolatát az, hogy mennyi időt tölt tévézéssel, internetezéssel vagy az okostelefonját nyomkodva? Bár konkrét válaszai még a tudománynak sincsenek, abban biztos lehetsz: a figyelem alapvetően fontos a gyereknevelés során. Lehet, hogy nem úgy tűnik, de minden gyerek érzékeli, hogy a szülője valóban vele foglalkozik-e vagy csak foghegyről válaszolgat. Ha megerőlteted a fantáziádat, biztosan te is fel tudsz idézni olyan esetet, amikor jól esett volna, ha rád figyelnek, de ehelyett csak fél füllel hallgattak meg. Az ilyen esetek apróságoknak tűnhetnek, de egyáltalán nem azok: érzékenyebb gyerekeknél akár maradandó önbizalomhiányt is előidézhetnek, hiszen a csemete azt érzi, hogy még a szülei sem figyelnek rá.
Ha szülőként ugyanolyan sok időt fogsz a digitális térben eltölteni, mint ami a mai fiatal generációra jellemző, akkor a családodnak egyre többször kell majd szembesülni a ténnyel: nem rájuk figyelsz, hanem az okostelefonodra/tabletedre/laptopodra/a tévére.
Mit tesz majd ilyenkor egy digitális bennszülött kisgyerek? Bizony, ő is egy okoskütyüért fog nyúlni (ami sosem lesz fél méternél távolabb a kezétől), a kettőtök közti személyes kommunikáció pedig megszakad.
Ha ez általánossá válik, a gyerek azt tanulja meg: normális dolog, hogy ez emberek csak néha figyelnek egymásra. Mivel pedig ez a gyerekednek természetes, hétköznapi élmény lesz, idősebb korában sem fog tudni változtatni rajta.
Figyelj a gyereked okostelefon-használatára! És persze ügyelj rá, hogy magadat is vissza tudd fogni. Amikor vele vagy, szenteld neki minden figyelmed, de ezt tőle is várd el cserébe.
Iktassatok be „digitális csendeket" az életetekbe! Találd ki például, hogy este 5 és 7 között senki sem lehet okostelefonok vagy médiaeszközök közelében - és ezt tartsd be te is. Szenteljétek ezt az időt teljesen egymásnak!
Az okostelefon és más ketyerék csodálatos dolgok, ha te és a gyereked is a helyükön kezelitek őket. Tanuljátok meg: nem a kütyü irányít titeket, ti irányítjátok a kütyüt!
