Magyarországon kétszázezernél is több diák jár valamilyen alapítványi vagy magánoktatási intézménybe abban a reményben, hogy ott magasabb színvonalú, versenyképesebb tudásra tehetnek majd szert.
Minden szülő vágya, hogy gyermeke ne csupán boldog legyen, hanem boldoguljon is az életben. A sikerességnek számos összetevője van, amelyek közül a megszerezhető tudás és a hozzá vezető tanulás fontosságát senki sem vitatja. Aki teheti, áldoz is erre.
Íme egy rövid áttekintés az államilag nem finanszírozott intézmények tandíjairól.
Havi 6-20 ezer forint a legolcsóbb fizetős középiskolák - jellemzően gimnáziumok - tandíja. Több helyen a tanulmányi átlaghoz kötik a tandíjat - így a jó tanulók akár ingyen is járhatnak az iskolába. Az oktatás minősége alig tér el egy hétköznapi állami iskolától, legfeljebb nagyobb választékot kínálnak a különórák és szakkörök - például idegen nyelvek - terén.
A következő kategóriában már 3-500 ezer forint közötti éves ráfordítással kell számolni. Ez még mindig középiskola, de jóval magasabb oktatási színvonallal. Magániskola a fővároson kívül az ország nagyobb megyeszékhelyein található. Fél tucat ilyen iskola működik jelenleg.
Az évi 500 ezer és 1 millió forint közötti tandíjat kérő alapítványi és magánkézben lévő középiskolák döntő többsége Budapesten, vagy annak közvetlen környékén található. Magas színvonalú, a lexikális műveltség és a személyiség fejlődését éppen olyan fontos tényezőnek tekintő intézményekről van szó. Évről-évre igen magas a túljelentkezés.
A középiskolák luxuskategóriájában a tandíj 1,1 millió forinttól 20,5 ezer dollárig (4,6 millió Ft) terjed, mégis igen szép kereslet mutatkozik rájuk: csak a fővárosban 9 ilyen iskola van. Ezek az iskolák jellemzően külföldi magántulajdonú tanintézmények: német, angol, amerikai és francia pénzügyi háttérrel és know how-val - vagyis semmi közük nincs a magyar oktatási programokhoz. Míg a korábbi kategóriákba tartozó iskolák szégyenlősen leplezik a tandíjukat vagy éppenséggel nem is tandíjnak, hanem hozzájárulásnak hívják a többlet költségeket, ezek az iskolák nyíltan üzleti alapon működnek, és a magas „vételárért" rendszerint prémium minőségű „terméket" - vagyis oktatást nyújtanak. Ezek tényleg az elitnek szólnak. Ide járnak a hazánkban élő tehetős külföldiek gyermekeik, és sok olyan magyar diplomatának a gyereke, aki nemzetközi karrierre készül. Az ide járó diákokkal nemigen fut össze átlagos gimnazista. Iskolabusz hozza-viszi őket, és a délután elfoglaltságaik is itt zajlanak. A nyári- és téli szünetben főleg az külföldön tartózkodnak - amit szintén az iskola szervez.
Záró gondolatként annyit: a tudásért legalább annyira meg kell dolgoznia a diáknak egy magániskolában, mint egy átlagos színvonalú, ingyenes állami iskolában, ahol jó esetben ugyanúgy hozzájuthat a gyermek mindahhoz az ismerethez, amely egy sikeres karrier építéséhez szükséges lehet. Szóval esélye mindenkinek van.