Szegény finn diákok! A magyar gyerekekhez képest sanyarú sorsuk van: nincsenek éjszakába nyúló házi feladatok, sokkal kevesebb óra jut nekik, és még a dolgozatokban is hiányt szenvednek! Azért sok magyar kisdiák cserélne velük. Olvass tovább, és eláruljuk, mi az a 11 dolog, amiben gyökeresen különbözik a finn oktatási rendszer!
reklám vége
Az iskolában is hajlamosak vagyunk egyre többet és többet megkövetelni a gyerekektől, mint ahogyan azt mi is tesszük magunktól, saját, felnőtt életünkben. Az lett a siker fokmérője, hogy kinek mennyi teendője van, ki mennyire rohan, és ki mennyire kimerülten dől be az ágyba a nap végén.
Szeretnénk mi ezt az eredmény- és sikerhajhászó életvitelt belenevelni a gyerekeinkbe is, már egészen kicsi korban? Vagy talán jobb lenne valami alternatív módszert követni? A finnek példájából úgy tűnik, hogy a kevesebb néha mégis több!
A matematika órák szerkezete nem különbözik a miénktől: átnézik a házi feladatot, aztán leadja a tanár az aktuális anyagot, majd újabb házit ad. Ugyanaz a recept. Vannak diákok, akik elsőre megtanulják, van, akinek több alkalmat vesz igénybe, hogy megértse. Vannak kiemelkedően jó, és vannak egészen rossz tanárok. Ezekben nincs különbség. Az eltérés ott mutatkozik, hogy ők tényleg elhiszik a kevesebb több szabályát. Ahogyan az élet minden területén, úgy az oktatásban is fontos számukra ez az alapszabály.
A finn gyerekek 7 éves korukban kezdik az iskolát, a szülők hagyják, hogy a gyerekek gyerekek maradhassanak, amíg még lehet. Majd 16 éves korukban kell kiválasztaniuk, hogy egy olyan hároméves képzést folytatnak, ami után továbbtanulhatnak az egyetemeken, vagy egy olyat, ami olyan szakmát ad, és dolgozni kezdhetnek.
Az első óra általában 9 és 9:45 között kezdődik, a nap pedig 2 és 2:45 között ér véget. Egy átlagos napon 3-4, 75 perces órájuk van a diákoknak, megfelelő mennyiségű szünettel az órák között.
A finn tanároknak is több idejük van: átlagosan évi 600, napi 4 órát tartanak. Ráadásul ha egy tanárnak nincs órája, akkor nem is kell bent lennie az iskolában, ez pedig több időt ad számára, hogy érdekesebb és élvezetesebb órákat tervezhessen meg diákjainak.
Az általános iskolában gyakran hat éven át ugyanaz a tanár tanítja ugyanazt a 15-20 gyereket, így van ideje kitapasztalni minden diák személyiségét, megtalálva számára a legmegfelelőbb tanulási módszereket és tempót.
Finnországban nagyon nehéz megszerezni az általános iskolai tanár végzettséget, a jelentkezők 10%-a nyer csak felvételt. A többlépcsős felvételi eljárás, és az azt követő képzés a biztosíték arra, hogy ne legyenek rossz tanárok a rendszerben.
Egy átlagos diáknak tehát naponta csak 3-4 tanórája van, amiket 15-20 perces szünetek választanak el egymástól, melyeket miden esetben a szabadban töltenek. (Ez mondjuk Finnországban nem biztos, hogy mindig előny.)
A folyamatos számonkérés helyett a finn iskolákban inkább a változatos és sokrétű képességek megtanítására helyezik a hangsúlyt, melyeknek birtokában a gyerekek később kiegyensúlyozott, sikeres és eredményes felnőttekké válhatnak.
A finn iskolákban inkább kevesebb új témát vetnek fel, és kevesebb dolgot tanítanak meg, így viszont mindenre jut idő, és biztosra veszik, hogy a gyerekek meg is értik a hallottakat. Folyamatos és felületes rohanás helyett így valóban elmélyült tanulás zajlik.
A finn gyerekeknek van a legkevesebb házijuk a világon, átlagosan maximum napi fél órát töltenek a megoldásával. Ezzel együtt viszont a tanárok teljes körű figyelmet és részvételt várnak el minden diáktól az órákon. A „nem adok sok házit, ha figyelsz"-alapelv pedig igen eredményesnek bizonyul.
30-35 fő helyett a finn osztályok átlagosan 20 fő körüliek, így pedig több figyelem jut minden egyes gyerekre.
Átláthatatlan szabályok, folyamatosan teljesítendő feladatok és dolgozat-halmok helyett a finn rendszer alapja a bizalom. A társadalom bízik az iskolákban, hogy azok jó tanárokat alkalmazzanak. Az iskola bízik a tanárokban, hogy megfelelően képzettek, akik képesek a legmegfelelőbb oktatási módszereket kiválasztani diákjaik számára. A szülők bíznak a tanárokban, hogy azt teszik, ami a legjobb a gyerekeiknek. A tanárok bíznak a gyerekekben, hogy mindig a legjobbat nyújtják, és teljesítik a feladatokat. A diákok bíznak a tanárokban, hogy minden feltételt biztosítanak számukra a sikeres tanuláshoz. A társadalom bízik a rendszerben, ami működik is. A kevesebb több.
Érdekesnek találtad a cikket? Oszd meg ismerőseiddel is!
