Ipari hulladék, vagy természetes alapanyag? Szinte minden termékben ott vannak, ennek ellenére a legrejtélyesebb összetevők közé tartoznak: kevesen tudják, melyik E-szám mit is takar. Sokan eleve irtóznak tőle, pedig egy részük teljesen természetes... A most következő cikkben azonban fellebbentjük a fátylat róluk: ha tovább olvasol, megtudhatod, hogy mit jelentenek az E-számok!
reklám vége
Ha megnézel egy ételcímkét, jó eséllyel találod szembe magad egy rakás E-számmal, amik azonban egy átlagember számára nagyjából annyit mondanak, mint gyalogkakukknak a KRESZ-tábla.
Bár sok terméken az E-számok kémiai nevei is fel vannak tüntetve, a legtöbb esetben ez sem segít, hiszen attól, hogy tudjuk, hogy az E223 a kalcium-metabiszulfitot jelöli, még nem vagyunk sokkal beljebb a dologgal.
Ezzel az összefoglalónkkal viszont közelebb kerülhetsz az igazsághoz!
Az E-rendszer valójában nagyon jó dolog: ennek köszönhetően az Európai Unió (az E-betű Európát jelenti) és Svájc területén ugyanis nyomon követhető és beazonosítható az összes engedélyezett élelmiszer-adalékanyag.
A rendszer egészen logikus, a számok egyes intervallumai ugyanis bizonyos adalék-típusokat jelentenek. Az összes számot természetesen lehetetlen itt felsorolni, hiszen több száz van belőlük, de a csoportokat érdemes megnézni.
Ha egy étel címkéjén százassal kezdődő adalékanyagot látsz, az egész biztosan valamilyen színezék, ami a termékek színét adja vagy turbózza fel. Az E100 például a kurkuma jellegzetes sárgás színét adó kurkumin, az E150 pedig a barnás színű karamelleket takarja.
Ezek az adalékanyagok teszik lehetővé, hogy az ételek ne romoljanak meg néhány nap alatt. Léteznek természetes eredetű és mesterséges tartósítószerek, az egyik leggyakoribb például az E202-es kálium-szorbát, de a 221-es nátrium-szulfitot is gyakran látni. A legmeglepőbbek talán a hangyasav (E236), az ecetsav (E260) vagy a formaldehid (E240), (ez utóbbiról inkább a biológia szertárak rejtélyes üvegei juthatnak eszedbe).
Sokan megkérdőjelezik az E-számok között a savanyúságot szabályozó anyagok szükségességét, ennek ellenére sok ételben megtalálhatók. Ezek nem csak a savanyú ízért felelősek, gyakran tartósító hatásuk is van. Az egyik leggyakoribb ilyen a citromsav (E330), de ide tartozik a mindenki által ismert C-vitamin (aszkorbinsav) vagyis az E300.
Ezek az adalékok az ételek állagát befolyásolják: mennyire legyenek puhák, lágyak, folyósak, satöbbi. A fura nevű emulgeálószerek az emulziót segítik, vagyis olyan anyagok keveredését, amik egyébként nem „szeretik egymást", (pl. víz és olaj). Az E412-es guargumi például népszerű stabilizátor és sűrítőanyag, de ide tartozik az E441-es zselatin és a bájos nevű szentjánoskenyér-liszt (E410) is.
Az ide tartozó anyagok szintén az ételek állagát javítják, és egy részüknek szintén van savanyúságot szabályozó hatása. Az egyik legmeglepőbb például a sósav (E507), de gyakoriak a nátrium-karbonátok (E500).
Nevükhöz híven az ételek ízét teszik erőteljesebbé, teltebbé. Az egyik legnépszerűbb például a nátrium-glutamát (E621).
Bizony, az élelmiszerekben ilyenek is előfordulnak, például az E701-es tetraciklin.
Ide soroltak minden olyan adalékot, ami más kategóriába nem fért be, például az édesítőket (pl. E967 xilit) és a viaszokat (pl. E901 méhviasz).
Minden olyan új adalék csoportja, ami az addigi rendszerezésből kimaradt. Ilyen az E1510-es etanol vagy az E1400-as dextrin.
Az E-számok rendszere tehát egészen logikus, és a legjobb az egészben, hogy nem kell az összes számot megjegyezned ahhoz, hogy tudd, mire való: elég, ha az intervallumot tudod. Máris tisztul a kép az E-számok körüli rejtély, ugye?
Nem tudod, hogy mi, mire való? Keresd ki az E-szám adatbázisunkból!
