Azok a fránya E-betűk - mindenféle furcsa, ismeretlen anyag, amit nap, mint nap megetetnek veled. Jó lenne elkerülni, ugye? Ezt hirdetik az E-szám mentes élelmiszerek, melyek biztonságos, egészséges alternatívát ajánlanak, természetesen jóval drágábban. A valóság azonban az, hogy ilyen étel gyakorlatilag nem létezik. És ez nem is feltétlenül baj!
reklám vége
Ha most éppen csokit eszel vagy üdítőt iszol, nézz rá a címkére: szinte biztos, hogy az összetevők között E-számokat is látni fogsz. Sőt, az is valószínű, hogy sokat!
Manapság az E-szám ellenesség reneszánszát éljük: a gasztroblogok és az egészséggel kapcsolatos műsorok jó része ádáz harcot folytat a „káros adalékok", az „ismeretlen vegyszerek" ellen, mondván: ki tudja, mi mindent etetnek meg velünk, jobb hát inkább elkerülni.
Az E-számok valójában azonban egyáltalán nem gonosz dolgok. Ahogy egy korábbi cikkünkben már rávilágítottunk: a legtöbb E-szám mögött tulajdonképpen semmi rossz nincs, sőt, az egésznek az a lényege, hogy egységes rendszerbe foglalja, és könnyen azonosíthatóvá tegye az Európában engedélyezett, biztonságosnak tartott élelmiszer-adalékanyagokat.
Ezek legtöbbje egyáltalán nem káros, még vitaminok is vannak köztük. Az E300 például ijesztően hangzik, de ha azt mondjuk: C-vitamin, máris megnyugtatóbb a helyzet.
Az E-szám mentes élelmiszer tehát azt jelentené, hogy szinte semmi nincs benne, még vitaminok, ásványi anyagok, vagy természetes színanyagok sem.
Ez már nem hangzik olyan jól, ugye?
Étel-adalékanyagokat már nagyon régóta használnak, a legklasszikusabbak például a különböző színezékek, melyeket már a hatvanas évek lázadói is vígan fogyasztották. Aztán szép lassan következtek a többiek: a tartósítószerek, az antioxidánsok, az ízfokozók, és így tovább.
Az E-számok egy része nélkülözhetetlen: a tartósítószerek fontosságáról például nehéz lenne vitatkozni, hiszen senki, bizonyára te sem akarsz kétnaponta nagybevásárlást tartani a hamar tönkremenő, „friss" ételek miatt. Utóbbi ráadásul kivitelezhetetlen is, az alapanyagok jó része ugyanis nem a lakóhelyed néhány kilométeres körzetéből, hanem sokkal messzebbről, sok esetben a világ másik feléről származik, és hosszú utat kell kibírnia, mire a tányérodra kerül.
Sok E-szám tehát abszolút jogosan van benne az ételekben. Másik részük létezése viszont már igencsak vitatható. Ilyenek például az ízfokozók, és az állományjavítók egy része, amik nem feltétlenül nélkülözhetetlenek, csupán egyetlen célt szolgálnak: a csábítást. Az a szerepük, hogy intenzívebb ízűnek, finomabbnak, csábítóbbnak érezd az ételt, lágyabb legyen a puding, édesebb a csoki, rugalmasabb a dzsem.
Ha E-szám mentes ételre gondolsz, akkor nem árt picit pontosítani: csak bizonyos E-ket kellene elkerülni, nem az összeset. Ugyanakkor tudnod kell, hogy hivatalosan nem létezik olyan, az E-rendszerben szereplő anyag, ami igazoltan káros lenne a szervezetre, ilyen ugyanis nem is kaphat engedélyt.
Ugyanakkor senki sem tökéletes, a hatóságok sem. Vannak olyan (főleg mesterséges) adalékanyagok, amik eleinte ártalmatlannak tűntek, és csak hosszú évek (és sok megevett étel) után derítették ki róluk, hogy bizonyos esetekben károsak lehetnek. Ezek lehetnek allergének, például a természetes kurkumin (E100) és a mesterséges tartrazin (E102) is, mindketten színezékek. Vannak olyanok is, amikről sokan állítják, hogy rákkeltők, komoly betegségeket okoznak, vagy egyszerűen csak zavart keltenek a szervezetben, ilyenek például a nitritek és nitrátok. Mivel az ilyen adalékok általában ízfokozók vagy állományjavítók, nem lehetetlen elkerülni őket.
Ha E-szám mentességre vágysz, tedd okosan! Csak azt került el, ami valóban káros lehet, és amúgy sem hiányozna, ám ami fontos (például a vitaminok) vagy elkerülhetetlen (mint a tartósítószer), arra ne haragudj fölöslegesen.
