Sokszor tekintünk félelemmel vegyes érzésekkel a jövőbe, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy mit hoznak a mindennapok. Azonban ez a pesszimista látásmód nem eredménye a depressziónak - mint ahogy eddig sokan gondolták -, hanem az egyik kiváltó oka, olvashatjuk egy nemrég megjelent kutatás eredményeit bemutató tanulmányban.
reklám vége
A depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi; olyan állapot ez, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tűnnek. Mivel ez a hangulat egy, mégpedig negatív irányba tér el, és általában nem kíséri időszakos felhangoltság sem, ezért szokták „unipoláris depressziónak" is nevezni A hangulati élet zavarait különböző testi tünetek jelentkezése kíséri.
Az előfordulási arányáról elmondhatjuk, hogy fiatal korban csaknem egyforma mértékű a fiúk és a lányok esetében; azonban felnőttként a nők kétszer olyan gyakran betegednek meg mint a férfiak. Hazánkban a depresszió életkori eloszlására jellemző, hogy többször fordul elő a 15-19 és 45-50 évesek körében.
A betegség komolyságát a mindennapokban jelentkező tünetek bizonyítják, amelyek kiterjednek a fizikai, a mentális és a lelki területekre is.
A depresszió egyik leggyakoribb tünete az alvászavar, amelynek mindhárom változata előfordul: az elalvás problémája, a gyakori felébredés és korai ébredés, amelyek miatt a beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. Ugyancsak gyakori kísérő tünet az étvágyzavar, az emésztési problémák, a székrekedés, a szédülés; a szexuális késztetés minden esetben csökken.
A depresszió jellemzően korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció áll.
Az érzelmi élet zavarai a vezető tünetek közé tartoznak, és intenzitásuk széles skálán mozog: az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig. Ennek hatására a kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a beteg hangja általában gyenge és elhaló. Az érzelmi állapotot emellett a kilátástalanság is jellemzi, valamint az érintettek önmagukról kialakított negatív képe.
A depresszió tüneteként szokták emlegetni, hogy a beteg sötéten látja saját jövőjét, ezért reményvesztetté és szorongóvá válik. Azonban egy új kutatás szerint ez a pesszimista jövőkép nem a betegség következménye, hanem az egyik kiváltó oka.
A pennsylvaniai egyetem két szakembere, Ann Marie Roepke és Martin Seligman professzor kutatása a depresszióra irányult. Megállapításuk szerint a pesszimista jövőkép valószínűleg nem a depresszió tünete, mint ahogy azt eddig sokan hitték.
A két kutató összevetette és elemezte a depresszióval és „tervezéssel" - a lehetséges jövő mentális reprezentációival foglalkozó irodalmat. Ennek során három tényezőt azonosítottak, amik közrejátszhatnak a depresszió kialakulásában:
A kutatók továbbá megállapították, hogy a depresszió is generálja ezeket a hozzáállásokat, ami tovább erősíti a betegség tüneteit - ezzel egy ördögi kört eredményezve.
A szakemberek megoldásként a kognitív viselkedés terápiának a „beszédterápiás" változatát látják, ami kiutat kínálhat a pesszimista hozzáállás útvesztőjéből. „A kutatás eredményeinek megértése lehetővé teheti, hogy a pszichopatológia a korábbinál hatékonyabb kezelést nyújtson a bajba jutott személyeknek, és segítsen létrehozni egy szebb jövő képét." - fogalmazták meg a kutatók.
A kutatás hasznos összefüggést tárt fel a depresszióban szenvedő emberek gondolkodásával kapcsolatban, ami a jövőben segítséget nyújthat a betegség kezelésének továbbfejlesztésében. Érdemes tehát nagyobb figyelmet fordítani a mentális segítségnyújtásra, hiszen a negatív gondolatok nem csak a betegség kialakulását, hanem annak fokozódását is előidézhetik.
