Kényes témával készültünk ma: összefüggésben van-e a nyár, a lenge öltözet, és a nemi erőszak? Valóban „megérdemli", aki rövid shortot vesz, és kihívóan öltözik? Vajon egyikből következik a másik? Valóban egyenlő a rövid szoknya a nemi erőszakkal? Egy igen fontos témával kapcsolatos kérdésekre keresünk most válaszokat.
A nemi erőszak áldozatai túlnyomó többségben a nők, ám érdekes módon pont a nők azok, akik harsogva képesek kijelenteni: igenis az áldozat a hibás (legalábbis részben). „Kihívóan öltözött, megérdemelte." Vajon igazuk van?
A Wake Up To Rape nevű kutatás során megkérdezett emberek szerint az áldozat részben hibás, ha
Ha ezt vesszük figyelembe, akkor kijelenthetjük, hogy a rövid szoknya nem is olyan sok esetben mérvadó, mint például egy korábbi szexuális kapcsolat. Voltak azonban, akik ennél is tovább mentek, szerintük az áldozat akkor is hibás, ha
Azt gondolnánk, ilyen „maradi" gondolkodás az idősebb korosztályt jellemzi, azonban a kutatás meglepő eredménnyel zárult. Míg a 35-50 év közöttieknek csupán 8%-a okolja az elcsattant csókot, addig a 18-24 év közöttieknél ez az arány 23%. Az elfogadott italt illetve a csevegést illetően is ugyanilyen szembetűnő a különbség: a fiatalok 20%-a gondolja, hogy ez ok lehet a nemi erőszakra, az időseknek azonban csupán 7%-a ért ezzel egyet.
A Rape Crisis London „This doesn't mean yes!" (Ez nem jelent igent!) kampánya arra hívja fel a figyelmet, hogy legyen bárhogyan öltözve egy nő, az nem lehet oka annak, hogy megerőszakolják.
Egy szoknya, egy dekoltált felső, egy extrémebb, feltűnőbb vagy nőiesebb külső nem tud igent mondani - sőt, az igen hiánya is nemet jelent. A bűncselekményt elkövetni szokták, mégis sokan mondják, hogy a megerőszakolt nők kiprovokálták azt. Hogyan? Kiálltak az útra egy „Erőszakolj meg!" feliratú táblával? Mert ezt lehetne kiprovokálásnak nevezni, nem azt, ha a nyári melegtől szenvedve rövidebb farmert, szoknyát vesznek fel, vagy, ha randevúra, céges vacsorára készülve kicsinosítják magukat. Ha felkerül egy kis vörös rúzs, és frissen mosott hajuk lobog a szélben, lehet, sőt, gáláns is elismerni a szépséget - bókkal, nem pedig füttyszóval és fogdosással.
Bár az áldozatok nagy része nő, akadnak férfiak is a megerőszakoltak között. Azok szerint, akik úgy gondolják, a rövid szoknya viselése miatt a nők megérdemlik az erőszakot, mivel „provokálja" azt ki egy férfi? Rövidnadrággal? Atlétával? Mert azért, valljuk be, ha egy pasi rövid szoknyában mászkálna belvárosi utcákon, azt nem megerőszakolni fogják a férfiak, hanem körberöhögni. Ezzel ki is lőttük a szoknyát és a kihívó öltözködést - nem az öltözet, a járás, a mosoly vagy a szempillantás tehet arról, hogy valaki más erőszakos, önző és gusztustalan. Nem az áldozat az, akit hibáztatni kell egy megerőszakolás során (akár férfi, akár nő volt az áldozat), hanem csak és kizárólag azt, aki elkövette a bűncselekményt.
Legyetek magabiztosak, öltözzetek kedvetek szerint, vagy ahogyan az adott esemény megköveteli, és érezzétek jól magatokat a bőrötökben. Az idióták ellen egy tokától bokáig érő ruha sem lesz elég: egy önvédelmi tanfolyam és egy kis paprikaspray a táskába rejtve azonban igen. Tanuljátok meg, hogyan védhetitek meg magatokat, legalább addig, míg a segítség megérkezik, vagy hogyan nyerjetek elég időt ahhoz, hogy elfussatok. A legfontosabb pedig: ha megtörtént a baj, ne féljetek feljelentést tenni! Nem nektek kell szégyenkezni, hanem annak, aki ilyet tesz egy másik emberrel. Függetlenül attól, hogy az áldozat mit visel, hogyan táncol, vagy mennyit iszik, kizárólag az elkövető felelőssége, hogy képes-e uralkodni a vágyain.