Ha vívásról beszélünk, akkor az első tisztázandó alapkérdés, hogy melyik fegyverneméről van szó. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy kardvívás, tőrvívás vagy épp párbajtőrvívás a téma. Más a fegyver, mások a szabályok. Az adott sportágat űzők pedig nagyon érzékenyek arra, hogy ne keverjék őket össze a többivel.
Kardvívás esetén a találatok adása vágással és szúrással történik. A találati felület deréktól felfelé érvényes; az ez alatt vágás érvénytelen. Igen nagy a variálhatósága, látványos cselekménysorozatokat eredményez.
Tőrvívásban a törzsön ejtett szúrás az egyetlen érvényes találat. Mindig el kell dönteni, ki támadott. Ha a támadó szúrt érvénytelent, nincs találat, ha nem, akkor a védekező fél kapja a tust.
Párbajtőrvívásban is csak szúrni lehet, de a találat az egész testen érvényes. Nem számít, hogy ki a támadó fél: aki előbb talál, az adta a tust. Ha mindkét fél talál, kettős találatnak minősül. Ez a legegyszerűbb fegyvernem, a legtöbben ezt választják.
A vívás etikettje az elmúlt száz évben alig változott. Az ellenfelek fegyverükkel tisztelegnek egymás, a közönség és a bíró előtt. Ugyanez történik a küzdelem végén is. A fegyvertelen kézzel történő kézfogás elmulasztása olyan súlyos fegyelmi vétség, hogy akár el is tilthatják a játéktól az udvariatlan sportolót.
A vívásban az összecsapásokat asszónak nevezik. A küzdelem egy 14 méter hosszú, általában 2 méter széles páston zajlik, ami teljes egészében bejátszható egy asszó során. A pást végét jelző vonalon viszont csak egy lábbal lehet kívül tartózkodni. Ha valaki mindkét lábával kilép, az technikai tussal elveszíti a menetet.
Vívás során mindkét játékos arra törekszik, hogy az ellenfél érvényes testfelületén találatot érjen el. Ugyanakkor arra is törekszenek, hogy az ellenfél ne érjen el találatot. Vitás esetekben a zsűri dönti el, hogy ki kapja az érvényes találatot.
A versenyek többségét világbajnoki rendszerben szervezik. A vívókat az aktuális ranglista alapján csoportokba sorolják, majd a csoport küzdelmekből továbbjutók bekerülnek az egyenes kieséses szakaszba. Ezen 128, 64, 32,16, 8 vívó vesz részt, létszámtól függően. A versenyeket nemenként elkülönítve rendezik meg.
A nemzetközi versenyeken a zsűri francia parancs szavakat használ.
A vívás az éles fegyverek ellenére egyáltalán nem veszélyes sport. A legtöbb vívósérülés a bemelegítés hiányából ered - és nem szúrásból. A vívók az alapfelállás és a küzdelem során is meghatározott testtartást vesznek fel. Nagy terhelést kap a térd, így a térdízületek sérülése, kopása, esetleg térdszalagsérülések jelentik a kockázatot. A másik veszélyes pont a fegyvert tartó kéz csuklóízülete.
A vívófelszerelés színe a fehér. Ez abból ered, hogy régen, amikor még nem voltak elektromos találatjelzők, a pengék végét korommal kenték be, hogy látható nyomot hagyjon a fehér ruhán.
A sérülések elkerülése érdekében a vívóknak kötelező védőruházatot viselni. Ennek része a sisak. Az arcot fémszálakból készült háló védi a sérülésektől. A vívók vívókabátot, vagyis plasztront, hónaljvédőt, kesztyűt, és térdharisnyát viselnek. A nők mellvédőt is hordanak. A tőrözők és a kardozók mellényt is viselnek, amely fémszálas anyagból készül. A vívók cipőjének speciális, legömbölyített sarka van.
Akik a vívás mellett teszik le a voksukat, egy olyan sportra találnak, amely fejleszti a testet, élesíti az elmét és nemesíti a szellemet. Mivel komoly szellemi terheléssel jár, nagyon jó idegrendszer kell hozzá. Egy másodpercre sem lankadhat a figyelem. A koncentráció mellett fontos a fegyelmezettség. A sikeres vívók között nagyon sok az egyetemi végzettségű.
Sok gyereknél ad indíttatást egy filmen látott romantikus hős - hogy csak Zorrót, vagy a három testőrt említsük. Ha van a közelben vívóterem, mindenképpen érdemes elvinni az érdeklődő gyereket. Aki komolyabban akar foglalkozni ezzel a sportággal, 7-8 éves korban akár el is kezdheti. A gyerekek először műanyagkardokat kapnak, addig amíg, el nem sajátítják azokat a szabályokat, amit saját és társaik biztonsága érdekében be kell tartaniuk. A vívás nem ajánlott asztmás gyermekeknek, mivel zárt térben zajlik. A vívómaszk pedig zavarhatja a rosszul látókat.
A vívás az egyik olyan sportág, ahol az évek előrehaladtával is bele lehet vágni. Még a 15 évesek sem késtek le semmiről. Az időbeni lemaradás könnyen behozható.
A vívás elsősorban kitartást, szorgalmat és alázatot igényel. A vívónak pedig kicsit úgy kell taktikázni, mint a sakkozónak: több lépéssel az ellenfél előtt járni.