Normális esetben azt mondjuk, hogy a sportolás egészséges. Na de mi történik olyankor, amikor olyan helyzetben találjuk magunkat, amikor már károssá válik, vagy eleve annak minősül? Jelen cikkünkben végigvezetjük az olvasót a gyermekkori sporttól a különböző betegségek kockázatain át egészen az időskori mozgásig.
reklám vége
Minden szülő vágya, hogy gyermeke egészséges testsúllyal, nagy mozgásigénnyel rendelkezzen, ezért ehhez igyekszik minél korábban a rendelkezésre álló sportok közül választani egyet csemetéje számára. Azonban serdülőkor előtt a gyermekek csontsűrűsége még nem elég fejlett bizonyos mozgásokhoz és ha azokat túl korán kezdik el, akkor fejlődésükben gát keletkezhet. A csontsűrűség alapvetően az erőt befolyásolja, ezért számukra erőnléti sportok - pl. birkózás, súlyemelés, de akár ide sorolhatnánk a szertornát is - nem ajánlottak. Helyettük javasolt úszásra, táncra, akár atlétikára is beíratni őket, de a labdajátékokkal sem lesz gond.
Bizonyára mindenkinek van egy olyan ismerőse, aki síelés, esetleg labdajátékok közben balesetet szenvedett, vagy csak szimplán volt egy olyan balesete, amelyik akadályozza a mozgásban. Az ilyen rándulásokkal, ficamokkal, szalagszakadásokkal nagyon vigyázni kell, mert ahol egyszer megsérült és nem lett teljesen rendbe hozva az adott testrész, ott a probléma bármikor előfordulhat újra. Nem csak a sima terhelés lehet hatással a korábbi sérülésekre - pl. futás közben jobban érezzük a bokaszalag-szakadás utóhatását, de egy-egy ismétlődő mozgás azt újra elszakíthatja, tönkreteheti. Ha rögtön a baleset után figyelünk a terhelésre és gyógytornával folytatjuk a mozgást, fokozatos terheléssel, akkor nagy eséllyel elkerülhetjük a későbbi káros hatásokat, azonban a nem kezelt sérülés akár egy kisebb sportkarriert is tönkretehet.
Számos olyan betegség van, ami alapvetően nem enged meg bizonyos mozgásformákat. Ezek jellemzően a szív- és tüdőbetegségek, amelyek nagy részével nem feltétlenül vagyunk tisztában egy-egy adott sport végzésekor. Azonban terhelés esetén érdemes egy állapotfelmérést kérnünk a személyi edzőnktől, aki megállapíthatja az, hogy szívünk, tüdőnk elég erős-e a választott sporthoz. Az ilyen betegség nem akadályozzák meg a sportolást, azonban meglétük alapján kell választanunk olyan sportot, ami akár jótékony hatással bír a betegégre. Komolyabb problémák esetén mindig kérjük ki egy sportorvos véleményét!
Az elhízás önmagában is akadálya lehet a mozgásnak, hiszen nehezebben vesszük a levegőt az alapterhelés következtében, nehezen küzdünk meg a felesleges kilókkal és a sportokhoz is nehezebben állunk hozzá. Azonban ez egyáltalán nem akadálya a sportolásnak, tehát ha átlagon felüli súllyal rendelkezünk, ne várjunk addig a mozgásra, amíg le nem adjuk a kilóinkat. Ebben az esetben a sport elkezdésekor fontos az állóképességünk emelése, de csak nagyon fokozatosan és óvatosan úgy, hogy ne terheljük meg ízületeinket. Kezdetben egy túlsúlyos ember számára 5 perc gyaloglás is fárasztó lehet, de ez az 5 perc is sokkal több, mint a semmi. A fokozatosság betartása mellett egyre több sétát iktathatunk be az életünkbe, majd ahogy egyre jobban bírjuk a terhelést, akár laza kocogással is folytathatjuk. Bizonyos súly felett a futást nem javasoljuk az ízületi terhelés miatt, helyette a kerékpározást, vagy akár az edzőtermi elliptikus trénert nyugodtan használhatjuk. Jó időben lehet kirándulni, túrázni is, de egyre mindig figyeljünk oda: csak addig terheljük magunkat, amíg levegővel bírjuk, a zihálás már nem jó sem az állóképességnek, sem a testsúlyunknak. Talán itt a legfontosabb az, hogy tartsunk ki, hiszen az eredményekhez eléréshez nagyon sokat kell még tennünk.
Ahogy öregszünk, szervezetünk változik, a sejtjeinkből elveszítjük a vizet. Ennek köszönhetően őszülünk és ráncosodunk, valamint mozgásszerveink is gyengülnek. A folyamat visszafordíthatatlan, de megfelelő étkezéssel (antioxidánsokkal) és rendszeres mozgással segíthetünk lassítani a folyamatot. Ha ezt már tesszük és még nem léptünk bele az időskorba, akkor ezt ne is hagyjuk abba. Ha már idősek vagyunk, nem mozogtunk, de szeretnénk jobbá tenni a közérzetünknek, ugyanazok a szabályok érvényesek, mint elhízás esetén. Fokozatosan szoktassuk hozzá a szervezetünket a mozgáshoz - és itt szándékosan nem sportot írtunk -, lassan kezdjük, kis mozgásokkal, de semmiképpen sem erőnléti edzést válasszunk. A torna mellett a gyaloglás is sokat segíthet, ennek egyik formáját nagyon sok idős ember kezdi el 60 éven felül. Ez pedig a nordic walking, ahol a gyaloglás a botok segítségével történik, az ízületi megerőltetés csökkentésére. Másik cikkünkben részletesen kifejtjük, hogy milyen sportokat érdemes végezni idősebb korban.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
