A gyereknevelés nagyon nehéz kérdés: az is baj, ha túl szigorúak vagyunk, és az is, ha túl engedékenyek. Ha túlságosan kimutatjuk az érzelmeinket, vagy ha túlságosan bezárkózunk. A mai cikkben néhány olyan hibáról beszélünk, amit akaratlanul is elkövetünk a legtöbben - és arról is szó lesz, hogyan kerülhetjük el őket!
reklám vége
Nap, mint nap látunk furcsa szülő-gyerek kapcsolatot. A gyerekek - főleg a nagyon kicsik - semmit sem csinálnak véletlenül, mindennek oka van. A kérdés csupán az, hogy a szülő tudja-e, illetve akarja-e olvasni a jeleket. Miért van mostanában olyan sok „félresikerült" gyerek, kisfelnőtt és felnőtt? Egyáltalán el vannak-e rontva ezek a gyerekek, vagy csak más világban élnek? Lehet-e, érdemes-e hibást keresni, illetve találni? Néhány tipikus problémát próbálunk meg felvonultatni és azt, hogy egy kis odafigyeléssel mennyire egyszerű NEM elkövetni ezeket.
Alapvetően azt, hogy az általánosan elfogadott viselkedési normákat betartsák. Tulajdonképpen az elvárásaink olyanok velük szemben, mintha kicsi felnőttek lennének. Ne hangoskodjanak, halkan játsszanak, köszönjek, ha ismerőssel találkoznak, ne legyenek irigyek, ne verekedjenek, és ne legyenek akaratosak se. Ez csak néhány követelmény, azonban életkorukból fakadóan ez nekik nem, vagy csak nagyon nehezen megvalósítható. A legtöbb dologban tud, és kell is segítenie a szülőnek, hogy a gyerekek meg tudjanak felelni a felnőttek és a gyerektársaik elvárásainak, de ami sok, az sok!
Az együttélés legfontosabb szabálya az, hogy toleránsak vagyunk, figyelünk a másikra, segítünk, ha kell. De ez a mai világban kezd egy kicsit túl sok lenni: mindenkinek elvárásai vannak, mindenkinek tiszteletben kell tartani az érzékenységét, és ezért hajlamosak vagyunk sokszor a saját egyéniségünket is feláldozni - és ezt tanítjuk gyermekeinknek is.
Ez pont a fenti ellentéte: amikor kissé túlzásba viszik a szülők az érdekérvényesítést. Vannak fórumok, ahol arra biztatják a szülőket, hogy az akaratos gyerek agresszivitását ne próbálják meg letörni, kinevelni belőle, hanem még bátorítsák is. Szerintük biztos, hogy így vezető személyiség lesz belőle, aki nem fogadja el a nemet, sőt, törekszik majd az ötlete megvalósításra.
A mi véleményünk pedig az, hogy az akaratos ember nem rendelkezik olyan személyiségjegyekkel, amelyek a jó felettes, vagy a jó ember ismérvei lennének. A zsaroló gyerek és felnőtt is manipulatív, kompromisszumokra képtelen és nehezen szerethető. Az pedig, hogy a gyermek akaratossá, követelelőzővé és esetenként a szülein és a családon zsarnokoskodó személlyé válik, az egyértelműen a szülők saját műve. Sok szülő gondolja úgy, hogy a szeretet legjobb kifejeződése az, ha megad a gyereknek mindent, amire vágyik, de a legtöbb esetben pont így nevelik ki az akaratos kis zsarnokokat.
Miért feltételezzük azt, hogy gyermekünk tisztelettel fog beszélni a tanárával, ha mindeközben mi magunk a gyerek előtt többször is elmondjuk párunknak, vagy a másik anyukának, hogy mennyire alkalmatlan az ilyen pedagógus a pályára? De ugyanez a helyzet a távoli rokonokkal, vagy a szomszéddal is, akinek „köszönj szépen, kisfiam", de a családon belül nyílt titok, hogy komoly konfliktus van köztünk. Minden gyermek mintát tanul és követ. Ha a minta ellentmondásos, akkor ne várjunk csodát két jól elhelyezett mondattól. Vállaljuk a felelősséget, mert itt bizony mi hibáztunk.
Tömött busz, vonat, vagy repülő: alig pár órás út, de pokollá teszi az összes utas életét, mivel egy sikítva üvöltő gyerek is a fedélzeten van. Az anyuka már mindent megpróbált, hogy csitítsa a gyerkőcöt, de semmi nem használ. Az utasok nem tudják, de a szülők igen: nem ez az első eset, rendszeresen előfordul hasonló. Már azon gondolkodnak, hogy talán hiperaktív a gyerek, azért nem bír nyugton maradni egy-két órát?
A helyzet és a gondolat tipikus: a hárítás. A baj csakis a gyerekben lehet, a szakértők (orvosok, nevelési szakemberek) majd megoldják. Pedig számtalan egyéb oka is lehet: például túl sok cukros étel, ital van a kicsi étrendjében, nem kötik le eléggé az utazás során (nem kötelekre, hanem játékokra céloztunk!), vagy egyszerűen fél a gyerkőc a furcsa zajoktól, a sok idegentől. Ez - főleg egy hosszabb út esetében - olyan helyzet, amit csak úgy lehet átvészelni egy kisgyerekkel, ha a szülő igenis előre gondolkozik. A legtöbb gyerkőcnek nem elég, ha odanyomjuk a kezébe a telefonunkat, őket folyamatosan foglalkoztatni kell. Ne legyünk restek bepakolni a táskába a fél lakást, az összes kedvenc játékot, foglalkoztatót és mesés füzetet - ezzel megkönnyíthetjük az utazást a gyerkőcnek, magunknak és az utastársaknak is!
A korosztályok egymást mindig másnak, az idősebbek a fiatalokat neveletlennek látják. Lehet, hogy nincsenek is elrontva. Lehet, hogy ez az új generáció már ilyen és ez így van jól. De azért érdemes a gyereknevelés kapcsán néhány apróságra odafigyelni:
De a leges-legfontosabb, amit minden szülőnek csak ajánlani tudunk: hallgass a megérzésedre. Minden gyerek más és más, ne hasonlítsd össze a jól viselkedő unokatestvérével, vagy a szomszéd Pistikével, aki kiváló tanuló. Felejtsd el a többi gyereket, és azt tedd, ami a Te gyerkőcödnek a legjobb! Ő egy csodálatos, kicsi egyéniség, és neked „csak" annyi a dolgod, hogy kibontakoztasd!
A gyereknevelés a világ egyik legnehezebb, de egyben legcsodálatosabb munkája is. Hajrá!
