A vetélés, egy kisbaba elvesztése az élet egyik legkegyetlenebb „játéka" az emberekkel. Ott van a kézzelfoghatatlanságban valaki, szépen növekszik, és aztán már nincs. Látszólag nem történt semmi, nem lehetne baj - de sajnos mégis megtörténik. Aki már vesztett el babát azért, aki nem, azért fél ettől. Cikkünkben erről a szomorú témáról beszélgetünk.
reklám vége
Vetélésről az első 20-24 hétben megszakadt terhesség esetében beszélünk. A valóságban azonban várandósság első 12 hetében a legmagasabb ennek az esélye: azt mondják, ebben az időszakban minden tizedik terhesség megszakad. A 12. hét után is van kockázat, azonban emiatt végigstresszelni a 38-40 hetet butaság, mert ezzel nem segítesz. Sőt! Ártasz is. A legtöbb, amit tehetsz a vetélés elkerülésére, hogy a lehető legegészségesebben éled az életed, és betartod az orvosi intelmeket.
Sajnos a spontán vetélések nagy százalékában az orvosok sem tudják megmondani, hogy mi okozta azt. A leggyakoribb kiváltó ok a magzati kromoszóma-rendellenesség, amiről egyikőtök sem tehet. Elképzelhető, hogy annak az egy célba érő spermiumnak, vagy az aktuálisan érett petesejtnek volt genetikai eltérése - miközben a többi sejt makkegészséges. Ez nem jelenti azt, hogy a következő terhesség is tragédiával fog végződni!
További okok lehetnek a vírusfertőzések és a lázas állapot, valamint hormonális problémák, melyekről szintén nem tehetsz. Nagyon fontos tudatosítanod magadban, hogy ezek mind rajtad kívül álló tényezők, fölösleges ezeken idegeskedned! Ha betegség áll a háttérben, akkor úgysem tehetsz ellene semmit, az idegesség azonban árt neked és a magzatnak is.
Természetesen vannak olyan dolgok, amik rajtad múlnak: a dohányzás, alultápláltság, túlzott mértékű koffein és stressz okozhatnak vetélést, így érdemes ezeket messziről elkerülni - már akkor, amikor még csak tervezitek a babát.
Az örömhír után már rögtön tervezgetni kezdtetek... még ha óvatosan is, de már gondolkodtatok a nemén, nevén, esetleg a szobáján. Kezdtétek már megkedvelni azt a kis valamit, ami még csak egy folt volt az ultrahangon. Majd ezeknek az álmoknak, vágyaknak tragikus hirtelenséggel vége szakadt.
Normális érzés, hogy most semmi más nincs, csak az üresség. Végig kell járnotok a gyász minden lépcsőjét, egy olyan valakitől kell elbúcsúznotok, akit soha nem is ismerhettetek meg. Ilyenkor általában az anyának fáj a legjobban a veszteség, hiszen ő állt legközelebb a picihez, ő hordozta a testében - még az apa sem érezheti át teljes egészében azt, hogy milyen érzés elveszteni. Fontos, hogy az anya tudatosítsa magában, hogy nem az ő hibája, és nem is a párjáé: most mindennél nagyobb szükségetek van egymásra, ne kezdjetek vádaskodásba vagy önmarcangolásba. Lehet, hogy az apán nem is látszik a fájdalom, talán nem is érzi át olyan intenzíven - ez teljesen normális, hiszen az apáknál a kötődés és az igazi szeretet általában a születés után, az első találkozáskor, az első hetekben, hónapokban alakul ki.
A gyász időszakában lehet, hogy minden vigasztaló szó felesleges és csak fájdalmat okoz nektek. Próbáljatok meg nem teljesen elszigetelődni, és a teljes magányba visszavonulni. Térjetek vissza a társaságotokba, a hobbijaitokhoz - ezek segíteni szoktak. Fogadjátok el barátaitok, szeretteitek segítségét, és higgyétek el: idővel csökken a szomorúság, és az elvesztett magzatra is szeretettel fogtok tudni majd visszagondolni.
Ha kívülállóként olvasod az írást, és barátaidnál történt a tragédia, légy türelemmel. Tudjuk, hogy segíteni szeretnél, enyhíteni a fájdalmukat, de ez egy olyan dolog, amikor semmilyen szó nem segít. Ha nem vágynak magányra, akkor csak legyél ott. Legyél velük. Nem elég, ha rájuk írsz chaten, hogy is vannak - a teljes fizikai valódra van szükség. Szervezzetek programokat, próbálj meg erőt adni és idővel, hónapok elteltével el fog múlni a fájdalom és az üresség. Türelmesnek kell lenni: neked is és nekik is saját magukkal.
Az, hogy a pár mikor próbálkozik újra, csak rajtatok, és főleg a kedves „anyukajelöltön" múlik. Ne hagyjátok, hogy bárki más beleüsse az orrát ebbe!
De azt se hagyjátok, hogy megbénítson a rettegés. Ha az előző terhesség vetéléssel, vagy halvaszületéssel végződött, még nem jelenti azt, hogy nem lehet egészséges babátok. El kell menni a nőgyógyászhoz, aki a legjobb tudása szerint megvizsgál. Ha ő áldását adja a további próbálkozásra, és ti is úgy érzitek, vágjatok bele. Itt a lehetőség: új évet írunk, új történetet is elkezdhettek írni. Hagyjátok magatok mögött a tavalyi év kínjait, és engedjétek be az újat, a pozitívat.
Kívánjuk, hogy sikerüljön, és 9 hónap múlva egy egészséges kisbabával bővüljön a családotok!
Terhesség hétről-hétre: Olvasd el, hogy mi történik hétről-hétre Andival és mókussal az Egészségmagazin.com kismamájával és az Ő babájával!
