A gyereknevelés egy nagy barkochba, amelynél hiába teszed fel a megfelelő kérdéseket, egyáltalán nem biztos, hogy egyértelmű választ kapsz. Sok esetben csak találgatni tudsz, hogy mi is a baj valójában... Az alábbi cikkben megpróbálunk segíteni abban, hogy felismerd a gyermeki szorongás árulkodó jeleit.
reklám vége
„Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget, nyugtalanságot, félelmet. Egy bizonyos szintig ez egészséges: fokozza a teljesítőképességet (pl. sportban, munkahelyen), és a szervezet, ha fenyegetést észlel, felkészíti a testet a menekülésre vagy éppen a szembeszállásra (fight or flight, azaz „üss vagy fuss").
Akkor válik problémává a nyugtalanságérzet, ha az élet minden területére átterjed, és általános érzéssé válik. (...) Olyan mindennapos érzés, amely azonosítható külső ok nélkül is létrejön. Tehát nem egyenlő a félelemmel, aminek van pontos külső oka. A szorongás a tehetetlenség érzésével összekötött félelem érzete, amikor az ember úgy érzi, hogy semmiféle befolyással sincs a történésekre.
Testi tünetek kísérhetik. Ilyen lehet: szívdobogás, émelygés, mellkasi fájdalom, fejfájás, gyomorfájás, izomfeszültség a vállban és nyakban, szédülés, fáradtság.
Érzelmi komponensei: nyugtalanság, izgatottság, érzékenység, álmatlanság vagy rossz álmok sorozata." - Wikipédia
Gyermekkori szorongásról akkor beszélhetünk, ha a csemete huzamosabb ideig fél valamitől, vagy aggódik. Némi félelem persze természetes, a gyerekeket rengeteg minden aggaszthatja, de a legtöbb esetben néhány nap alatt elmúlik a dolog. Ha tartósnak tűnik, vedd komolyan a panaszokat, de ne szaladj egyből szakemberhez, orvosokhoz. Ezzel ugyanis lehet, hogy az ellenkezőjét éred el.
Ha gyermeked minden panaszát halálosan komolyan veszed ugyanis, azt a visszajelzést adod neki, hogy a világ nagyon veszélyes, és a szorongásai, félelmei még jobban el fognak mélyülni. Természetesen elbagatellizálni sem szabad, de ahogy nem mész minden tüsszentéssel orvoshoz, úgy a szorongással sem kell azonnal pszichológushoz fordulni. Ha az állapot hetekig elhúzódik, akkor érdemes tenni az ügy érdekében! Ám ez soha nem egyszerű: a felnőtteknek is nehéz beszélni a problémáikról, szorongásaikról, nemhogy a kicsiknek. Nekik még nincs is meg a szókincsük hozzá, illetve nem is biztos, hogy felismerik az érzéseket, amik benne dúlnak éppen. A gyerekeknek más nyelvrendszerre van szüksége ahhoz, hogy a tudomásodra juttassák, ha valami nem stimmel. Neked pedig meg figyelni kell és megérteni a jeleket. Fontos, hogy légy nagyon türelmes!
A gyerekeknél is - a felnőttekhez hasonlóan - a lélek és az étvágy szoros összefüggésben van. Ha gyermekednek gyökeresen megváltozik az étkezési szokása, például nem eszi a zöldségeket, pedig eddig nagy barátságban voltak, vagy semmi főtt ételt nem tudsz lekönyörögni a torkán, holott korábban jó evő volt, gyanakodj, hogy valami nincs rendben. Ezekben az esetekben gyermeked azért makacsolja meg magát, mert irányítani akar végre valamit az életében. Többségében nem az evéssel van baja, csak erre van hatása, így hát itt ragadja meg a kontrollt. Nézz körül a környezetében, hogy mi változott az utóbbi időben, és beszéljétek meg.
A gyerekek produkálhatnak fizikai tüneteket, ha félnek egy várható szituációtól - pl. napok óta úgy érzi, hogy a tanár néni haragszik rá, és nem akar iskolába menni. Nem feltétlenül lódít ilyenkor, de azt tudják, hogy ha hasfájása, vagy ízületi fájdalmakra panaszkodik, akkor legtöbbször elkerülheti azt a bizonyos dolgot. Ez nálunk, felnőtteknél sem ismeretlen - biztosan mindenkivel előfordult már, hogy „beteget jelentett" egy kínos szituációban. A gyerekeknél azonban valós panaszokat okoz a szorongás, amik igazi fájdalommal, sőt, akár hőemelkedéssel, lázzal is járhatnak.
Ha ilyen történik, figyeld meg, hogy milyen esetekben panaszkodik, mit próbál elkerülni, mi vár rá az adott szituációban? Kérdezd meg, hogy mitől fél, beszélgessetek a dologról, ha lehet, akkor kérdezz meg egy felnőttet is, aki szintén érintett ebben a helyzetben (pl. tanár). Ennek fényében cselekedj, erősítsd meg gyermeked biztonságérzetét.
A boltban hisztiző gyerek sok szülő rémálma: amikor nem tudsz semmit kezdeni, nem tudod megnyugtatni, mert fékezhetetlenül tombol, akkor igen nehéz higgadtnak maradni. Itt is érdemes a fentieket végiggondolni: mi válthatja ki, milyen szituációkban jelenik meg a hiszti? Sokszor a válasz egyszerűbb, mint gondolnád: van gyerek, aki azért visít a bolt közepén, mert fél közelebb menni a húsos pulthoz, ahol a leölt halak üres tekintettel néznek vissza, vagy korábban látott valami ijesztőt a kasszánál, és ezért nem akar a közelébe menni. Érdekes, hogy a csokis polcokat messzire elkerülő hisztiző gyerekkel sokkal ritkábban találkozni.
Az önbizalomhiány inkább az iskoláskorú gyerekekre jellemző, onnan ismerheted fel, hogy a saját magára vonatkozó verbális megnyilvánulásai többségében lekicsinylőek. Sűrűn használja magára a következő, illetve ehhez hasonló kifejezéseket: „soha semmit nem tudok jól megcsinálni", „Miért vagyok mindig olyan rossz". Ezek tűnhetnek úgy is, hogy színészkedik a csemete, vagy csak ki akarja provokálni a folyamatos dicséretet, de a legtöbb esetben nem erről van szó. Az ilyen túlzott pesszimizmus és frusztráció a szorongás jelei lehetnek. Biztosítsd arról, hogy te hiszel benne, erősítsd meg önbizalmát, és próbáld meg te is kiirtani a saját szókincsedből is az ilyen kifejezéseket. Beszéljétek meg, hogy miért érzi így. Próbáljatok együtt rájönni, hogy mi lehet ezek mögött az érzések mögött.
Szorongó gyermekeknél, és felnőtteknél is gyakori az agresszív viselkedés, a hirtelen dühkitörés felnőttekkel, vagy kortársaival, esetleg élettelen tárgyakkal - pl. házi feladattal- szemben. Az agresszivitást semmilyen körülmény között nem lehet elnézni, és annyiban hagyni. Ha megmagyarázhatatlan a dühkitörés, vagy gyakran fordul elő, akkor tudd, hogy a szankcionáláson felül más dolgod is van.
Jó érzés learatni a babérokat egy-egy tökéletes bizonyítvány vagy táncbemutató után, azonban el kell gondolkozni azon, hogy ezeknek az elérése mibe került a csemetének. Ha érződik rajta a feszültség, a túlzott megfelelési vágy, akkor probléma lehet a háttérben, mely egész életére meghatározó lehet. Ha a gyerek ideges, hajlamos átlendülni egy olyan állapotba, amikor már túlzottan akar, semmi nem megfelelő már számára, csak a tökéletes. Tanítsd meg arra, hogy elsőre nem lesz mindig minden szuper, néha türelem és gyakorlás kell - máskor pedig meg kell elégedni a tökéletlen megoldással. Törekedj arra, hogy kommunikációdban is kerüld a szélsőségeket, taníts meg a pozitív kifejezési módokat: „ez most nem sikerült a legjobban", vagy „nem baj, idővel egyre jobb lesz"
A felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is kettesben maradnak a gondolataikkal lefekvés után. Ha ilyenkor aggasztja valami, ha elalvás előtt bekúsznak a fejébe a félelmei és aggodalmai, akkor pedig neki is nehéz elaludnia. Félhet olyan dolgoktól, ami már megtörtént vele - baleset, vagy valakinek az elvesztése - vagy olyanoktól, ami még nem, de aggodalomra adhat okot.
Először próbáld meg kibeszéltetni gyermekedből, hogy mi a baj, mitől fél valójában. Ha ez nem segít, akkor kérj segítséget más, számára fontos felnőttől, hogy próbálja meg ő is. Amennyiben senkinek sem sikerül a lelkére beszélni, és a helyzet nem javul, akkor érdemes nevelési tanácsadóhoz, iskolapszichológushoz, vagy gyerek pszichoterapeutához fordulni, aki remélhetőleg tud majd segíteni.
Odafigyeléssel és szeretettel a szorongás is kezelhető!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
