Egy nárcisztikus személy alapállása, hogy ő tökéletes, viszont baj van az őt körülvevő világgal. Ő mindenben nagyszerű, felsőbbrendű, mégis elmarad a neki járó elismerés. Ez a lelki beállítódás az empátia és a bűntudat hiányával, arroganciával és irigységgel jár együtt. A nárcisztikus személyiségzavar már gyermekkorban jól felismerhető és akkor viszonylag normális mederbe terelhető, viszont felnőtt korban már nagyon nehezen kezelhető.
reklám vége
A görög mitológiából ismerjük Narcissust, aki vadászat közben megszomjazott, és lehajolt, hogy igyon a folyóvízből. Ekkor meglátta saját tükörképét, és olyannyira belészeretett, hogy el sem tudott válni tőle. Az istenek megbüntették, nárcisszá változtatták. A virág azóta is az önimádat jelképe. Sigmund Freud alkotta meg a nárcizmus kifejezést, melyet a hiú, önhitt, önző, felsőbbrendű személyiségű személyekre használunk.
Természetes és érthető, hogy minden szülő elfogult a saját gyermekével. Ám ha ez egy szinten túllép, komoly személyiségzavart idézhet elő a gyermekben. Azok a szülők, akik folyton a saját gyerekük különlegességét hangsúlyozzák, nagyon korán belenevelhetik, hogy túlbecsüljék magukat. Nem viszonyítanak, nem mérlegelnek, hanem tényként kezelik a tökéletességet.
Érdekes megfigyelés, hogy a nárcizmus jóval gyakoribb az elsőszülöttek és az egykék esetében. Egy több gyermekes családban elkerülhetetlen az alkalmazkodás - és ennek folyományaként kevésbé alakul ki a „mindenki felett állok" magatartás-forma.
A nárcisztikus személyiség kialakulásában meghatározó a családi közeg. Ebben a pszichológusok is egyetértenek. Abban viszont nem, hogy a túlzott idealizálás, vagy az elhanyagolás húzódik meg a hátterében. Egyes vizsgálatok azt erősítették, hogy a rideg, elutasító szülők gyermekei lesznek nárcisztikusak. A figyelemhiány következtében a gyerek folyamatosan az értéktelenség érzése ellen védekezik. Folyton azt akarja bizonygatni, hogy ő tökéletes.
Kívülről úgy tűnhet, hogy a nárcisztikus személyiségnek nagy az önbizalma, pedig gyakran ennek épp az ellenkezője igaz: alacsony az önértékelése. A nárcisztikus ember számára a másokkal való összehasonlítás során születik meg az én értéke. Neki nem elég, ha ő egyszerűen jó, vagy nagyon jó. Neki a legjobbnak kell lennie.
Egyre több pszichológiai kutatás elemzi a nárcisztikus személyiségek speciális Facebook-használatát. Az ilyen típusú személyek az átlagosnál jóval többször osztanak meg saját magukról szóló tartalmakat. Élvezik, hogy ezen a virtuális felületen ők vannak a középpontban. A megjelenés puszta ténye egyfajta kielégülést okoz. Hát még egy-egy dicsérő megjegyzés!
A társadalomtudomány megkülönböztet un. nárcisztikusabb korszakokat, amelyekre az én-központúság, a szociális vakság jellemző. Sokak véleménye, hogy korunkra is egyre inkább ez jellemző. Ám felhívják a figyelmet a következményekre: az agresszivitás, az anyagiasság elharapódzására és a sekélyes értékrend kialakulására - melyek együttes következménye a társadalmi hangulat romlása, és a közösségi érzés kioltása.
Közös a felelősségünk, hogy milyen lesz a jövő nemzedék értékrendje. Tudnak-e közösségben gondolkodni, hajlandóak-e áldozatokat hozni, és egyáltalán érdekli-e őket egyéb, mint saját, főképp anyagiak által meghatározott boldogulásuk.
Jó szívvel tanácsoljuk minden szülőnek, hogy az alaptalan túldicsérések helyett törekedjenek szeretetteljes, érzelmileg stabil légkört biztosítani gyermeküknek. Az valóban magasabb önbizalomhoz vezet, és nem nárcizmushoz.
