A stressz és a fájdalom összefügg, annak ellenére is, hogy maga a stressz konkrétan nem okoz fájdalmat. Mégis a kettő közötti kapcsolat megértése közelebb vihet bennünket a fájdalommentesebb mindennapokhoz, hiszen a stresszre adott válaszreakcióink azok, amelyek hajlamosíthatnak bizonyos betegségekre vagy meghatározhatják a gyógyulásunkat.
reklám vége
Stressznek tekinthetünk minden olyan kontrollálhatatlan környezeti hatást, körülményt, ami váratlanul ér bennünket és az életünket befolyásolja - ez javarészt a munka, a család, a kapcsolatok, az egészség területén jelentkeznek. Maga egy sérülés vagy fájdalom is lehet stresszor. A stressz elkerülhetetlen és egy bizonyos mértékben még hasznos is, mert a stresszre adott reakció az, ami segít bennünket abban, hogy elkerüljük a veszélyhelyzeteket. Viszont ha állandósul, akkor annak negatív következményei lesznek.
Selye János, a stresszelmélet megalkotója szerint a stressz egy biológiai folyamat, a szervezetünkben zajló események sora, ami kibillent bennünket az egyensúlyi állapotunkból, és ezáltal védekezésre vagy alkalmazkodásra kényszerít.
A stresszélmény három részből áll: az első a stresszor - az az esemény, amelyet a szervezet fenyegetésként él meg, a második a stresszort tapasztaló és feldolgozó rendszer, (az idegrendszer és az agy), a harmadik a stresszreakció, ami a fenyegetésre adott válasz (biológiai, viselkedésbeli).
A stresszélmény egyedi, függ az egyén személyiségétől, korábbi tapasztalataitól. Stresszhatásra jellemzően a központi idegrendszer, a hormonrendszer és az immunrendszer reagál. A veszélyhelyzetre az autonóm - más szóval vegetatív - idegrendszer szimpatikus rostjai reagálnak.
Ezt nevezzük ,,fight or flight" azaz "üss vagy fuss" reakciónak:
A kortizol hormonnak a stresszválasz során kulcsfontosságú szerepe van: gyulladáscsökkentő hatású, segít a glükóz felszabadításában, energianyerés céljából. A reggeli órákban a legmagasabb a szintje, fokozza az éberséget. Jelentős szerepe van a fájdalommal kapcsolatos emlékek megerősítésében, melynek célja a későbbi veszély elkerülésére irányul. Míg rövid távon a stresszorral való megküzdésben segít, addig hosszú távon fizikailag és mentálisan is negatív hatást gyakorol ránk.
Az állandósuló feszültség csökkenti az immunrendszer működését, fokozza a vázizom-rendszer aktivitását, növeli a vérnyomást, károsítja az emésztőrendszer működését, pszichiátriai zavarokat okoz.
A fájdalom kezelésére testünknek két főbb mechanizmusa van, a SIA - ami egy védekező mechanizmus és elnyomja a fájdalom érzékelést, és a SIH - a fokozott fájdalomérzékelés krónikus stressz hatására.
Ez egy olyan védekező mechanizmus, amely része a vészhelyzetre adott szimpatikus reakciónak. A stressz analgéziát indukál - a fájdalom csökkent érzékelése segíti a szervezetünket a fenyegető körülmény megoldásában. A sérült szövetből a receptorok felveszik az ingereket, ami a felszálló idegpályákon át az agyunkba jut, ahol tudatosul a fájdalom. A leszálló idegpályák révén pedig válaszolunk az ingerre.
A szervezetünk saját fájdalomcsillapító mechanizmusa révén gátlás alá kerül a fájdalomérzékelő receptorok jeleinek továbbítása az agyba. Ezek az endogén ópiátok olyan ingerületátvivő anyagok, amelyek azáltal csökkentik a fájdalmat, hogy gátolják a "fájdalmas" jelek továbbítását. A leszálló pálya serkenti az endogén ópiátok működését, ahogy azok a pszichés tényezők, kognitív folyamatok is, amelyek a fókusz áthelyezése irányulva csökkenteni tudják a pillanatnyi fájdalomérzékelést.
Krónikus stressz hatására létrejövő fokozott fájdalomérzékelés, aminek jellegzetessége, hogy negatív érzelmi állapotban vagy stressz során sokkal erősebben éljük meg azt a fájdalmat, amit máskor könnyebben elviselünk.
A háttérben összetett folyamatok állnak: például a stresszválasz során felszabaduló hormonok módosítják a fájdalomérzékelő receptorok működését, esetleg gyulladást kiváltó tényezők vannak jelen, vagy a központi idegrendszer fokozott érzékenysége áll a háttérben. A pszichés tényezőknek: a szorongásnak, depressziónak szintén jelentős szerepe lehet - novelhetik a fájdalom érzékelését.
A testi fájdalomra mindenki másként reagál. Két kategóriát lehet megkülönböztetni:
A krónikus fájdalmak kezelése során a Sherlock Rehab gyógytornászai arra törekednek, hogy ne csak a mozgató szervrendszert kezeljék, hanem a krónikus stressz okait feltárva megoldásokat kínáljanak annak megszüntetésére.
A sportnak, a mozgásnak bizonyítottan kedvező hatásai vannak a krónikus fájdalmak kezelésében, ahogy a manuálterápiás kezeléseknek is - a tapintások, simítások, mobilizációk révén szintén fájdalomcsökkentő hatásúak. Több technika is képes - a Maitland vagy Mulligan módszerek - a fájdalommentes passzív vagy aktív mozgás során átprogramozni az idegrendszerünket, jelentősen csökkentve ezzel a fájdalmat. A masszázsnak is jelentős szerepe van a testi feszültségek és a szorongás oldásában.
Használja ki Ön is ezen pozitív hatásokat és csökkentse a fájdalmait hatékonyan!
