Sokunk kedves nyári élménye lehet egy szép kertben vagy teraszon a barátokkal együtt borozunk; vidáman és felhőtlenül töltjük az időnket, legyen szó egyetlen estéről vagy egy egész nyaralásról. Teljesen természetes, hogy családi együttléteken, baráti találkozókon, ünnepekkor, esküvőn, temetésen, egyáltalán: bármilyen különleges alkalmakkor előkerül egy üveg minőségi bor. Nincs is ezzel semmi baj. Még akkor sem, ha nem történelmi borvidékeken vagyunk.
Vannak azonban helyzetek, amikor van valaki kapatosabb lesz, mint amilyennek illendő. Vagy túlságosan nagy a lendülete. Esetleg valami kellemetlen helyzet történik, gondolok itt összevitatkozásra, csak hogy a legenyhébb változatot említsem. Pontosan azért, mert ennyire benne van a kultúránkban, sokszor fel sem tűnik, ha valakinek az alkoholhoz való kapcsolatában valami sok.
reklám vége
A Parasztbiblia egyik története szerint Noé apánk, amikor az özönvíz után körülnézett a világban, és egy szőlővesszővel a kezében piszkálgatta meg a halott állatokat, amelyeket talált; név szerint a majmot, az oroszlánt, majd a disznót. Ezután a szőlővesszőt ledugta a földbe, az megeredt, a szőlőből pedig bort csináltak az emberek. Ezért van az, mondja a népi bölcsesség, hogy amikor iszunk, először vihorászunk és bohóckodunk, mint a majmok, majd melldöngetők és kötekedők leszünk, mint az oroszlán, és ha még többet iszunk, úgy végezzük, mint a disznó: a sárban.
Tanulságos történet, lépjünk tovább, mondhatnánk, ha nem lenne inkább mítosz: a világ egy jelenségét, mondjuk a bor, illetve az alkohol hatását az emberre plasztikus szimbólumokkal magyarázza meg az embernek, aki a mai napig képekben gondolkodik. Jelen esetben azt, hogy a bor kis mértékben megvidámít, "vödör-mértékkel" mérve viszont tönkretesz.
Hogy-hogy tudjuk ezt, és mégis, oly sokan belecsúsznak abba, hogy egy idő után túl sok lesz? Vagy a mennyiség sok, vagy a gyakoriság növekszik, ezzel együtt pedig a minőség megy le egyenes arányosságban, már aki nem milliomos.
Szögezzük le: nem önmagával egy-két pohárral van baj. Gondnak számít azonban, ha valakinél már nem csak borozás, hanem borozgatás a helyzet: ez már rendszerességet feltételez. A kéthavonta egy este és a heti három alkalom között is van különbség, illetve az sem mindegy, egy pohár borról vagy egy egész üvegről van szó. Aggodalomra adhat okot, ha ismerősünk egyedül iszik, ha a borozás egyre gyakrabban történik, és az is, ha fokozatosan nő az elfogyasztott mennyiség.
Az alkoholistákra ha gondolunk, sokaknak a sarki késdobálóban ücsörgő, borvirágos orrú öregek jutnak eszünkbe. Azonban sokan, akiknek gondjuk van az alkohollal, magasan funkcionáló alkoholisták, nappal végzik a dolgukat, és csak este veszik elő a "jól megérdemelt" üvegüket, miután a család lefeküdt.
A gond tehát ez: ha az ember szervezetében rendszeresen alkohol található, akkor a test megszokja. Ugyanannak az euforikus állapotnak az eléréséhez immár szép lassan, észrevétlenül egyre több kell. Ez a lefelé tartó spirál azért olyan észrevétlen, mert fokozatos. Először csak örülünk, hogy jól érezzük magunkat. Aztán iszunk, hogy ez tovább tartson. Aztán, bár másnaposak vagyunk, a szervezetünk mégiscsak azt a pohár bort érzi gyógyszernek, mert az alkohol kiürülése a szervezetből fájdalmas, előzzük hát meg - egy újabb pohárral. Végül sórvárgunk, mogorvává válunk, s az életünk egyre inkább az alkohol körüli pályára áll, a józan eszünk pedig veszi a kalapot, és odébb áll. Egy idő után már lehet, hogy nem csak este.
Mindez azonban kívülről nem látszik. Szerencsére vannak objektív szempontok, amelyeket végiggondolva egy kicsit pontosabb képet kapunk arról, hogy mennyire súlyos a helyzet esténként borozgató barátunknál. Ilyen a nagy mennyiségű alkohol és az ivással töltött jelentős mennyiségű idő, a leszokási kísérletek, a család vagy a munka elhanyagolása. Ilyen a veszélyes helyzetekbe kerülés, és a mindezek ellenére fennmaradó ivás.
Paradox módon az ivás oka nem az ivás, vagyis nem elsősorban az alkohol okozta jó érzés felidézése. Nem azért veszíti el valaki a mértéket, mert olyan különleges minőségű az a bor, meg olyan jó a társaság, és nem is azért, mert - lássuk be - ez a társasági élet csúcsa, legalábbis a reklámok szerint.
A borozgatás inkább egyfajta pótlék. Amikor valaki függővé válik, akár a csokoládétól, akár a vásárlástól, akár az alkoholtól vagy a kokaintól, egy olyan belső űrt akar betölteni, amire ránézni fájdalmas, jellemzően egy gyermekkori, fiatalkori traumát. A függőség tárgya okozta hormonális folyamatok pedig, ha nem vagyunk résen, úgy beszippantanak, hogy ember legyen a talpán, aki kimászik belőle. A terápiák nagy része is az okokat célozza: az a rég eltemetett valamit, amivel nehéz szembenézni.Segítség nélkül nem is szokott sikerülni.
Amikor valakinek komoly gondja akad, jó, ha van egy jó barát vagy rokon, aki figyelmezteti. Mivel az alkoholizmus kezelése nagyon sok erőt és akaratot kíván, anélkül, hogy az illető akarná, nem is fog menni. Először tehát neki kell belátnia, hogy 1. probléma van (ebben segíthet pl ez az alkoholizmus teszt). 2. lépnie kell. Az, hogy milyen nehéz lesz, előre nem fog kiderülni, de mint minden nagy életválságnál, itt is érvényes, hogy a szükséges belső erő megjön hozzá, fokozatosan.
A lehetőségek közül sokaknak bizonyára a hagyományos megoldások elfogadhatók, ezek anyagilag is jobban megérik, hiszen több közülük TB-finanszírozott. Az Anonim Alkoholisták, vagyis az AA úgy működik, hogy a jelentkező elköteleződik, és csoportmunkával halad:, hasonló problémákkal küzdők osztják meg egymással a nehézségeiket, egymást segítik és motiválják. A hazánkban szintén elérhető Minnesota-módszer is hasonlóképpen működik. Mindkét megoldás betegség-modellel dolgozik: kimondják: az alkoholizmus betegség, amit kordában lehet tartani absztinenciával.
Vannak, akik számára azonban ez sem járható út: vagy azért, mert nem a csoportterápia való nekik, vagy azért, mert a betegség-modell nem működik számukra. Az alternatív módszerek közül több elérhető online, például ezé az amerikai asszonyé, de magán-addiktológiai szakemberhez is fordulhat az, aki számára a többi nem járható út. Ezek a terápiák többnyire a lelki folyamatokra és a társadalmi tényezőkre koncentrálnak, a gyökereket tárják fel és az okokat szüntetik meg, és így segítenek visszaintegrálódni a normális életbe; abban segítenek, hogy az alkoholgondokkal küzdő ember maga legyen képes a változásra, és a megújult életét meg is tartsa.
