A homoszexualitás elég kényes téma, kialakulásának okait pedig mindig is nagy viták övezték. Sokan a mai napig úgy tartják, hogy tanult viselkedésforma, ami külső hatások, esetleg gyermekkori traumák miatt alakul ki; mások szerint genetikai adottság, és vannak, akik a mai napig betegségnek tekintik. Egy kimondott „melegség" gén létezése még mindig vitás kérdés, de egyre inkább úgy tűnik, hogy a genetikának - legalábbis férfiak esetében - igen nagy szerepe van a homoszexualitás kialakulásában.
Az, hogy valaki nemi irányultsága választáson alapul, és elég csak akarni, hogy megváltozzon, eléggé idejétmúlt megközelítés! Az elmúlt években több kutatás bizonyította már ennek ellenkezőjét, leginkább a homoszexuális ikerpárok körében. Ezek alapján eddig is jól látszott, hogy az X és a 8-as kromoszómán találhatók olyan szakaszok, melyek befolyásolhatják a szexuális orientációt.
Ennek ellenére természetesen nem minden a géneken múlik. Más kutatások eredményei azt mutatták, hogy ha egy ikerpár egyik tagja meleg, akkor csak 20% az esélye, hogy a másikuk is az lesz. Sőt, mi több, más faktorok is szerepet játszanak: minden egyes alkalommal, amikor egy nő fiú babát vár, 33%-kal nő az esélye, hogy gyermeke meleg lesz.
Amikor ilyen vonásokról beszélünk, a vita gyakran arról szól, hogy a genetika vagy a környezeti hatások a döntők - sokkal valószínűbb azonban, hogy mindkettő.
Ilyenkor jön szóba az epigenetika, ami a Wikipédia meghatározása szerint nem más, mint „a modern biológiában a gének olyan öröklődési formájának vizsgálata, amely nem jár együtt a DNS szekvenciájának megváltozásával. A vizsgálat arra a kérdésre keres választ, hogy a környezeti tényezőknek a szülőkre gyakorolt hatása milyen változásokat okoz az utódok génkifejeződését tekintve."
Mielőtt a szervezeted előállítja a fehérjéket, a DNS-szekvenciának leolvasásra kell kerülnie, és itt bizonyos szakaszok gátolhatják a leolvasást: olyan ez, mint, amikor a gyártósoron elakad valami. Ezeket a szakaszokat a környezeti hatások is befolyásolhatják, melyek nem biztos, hogy egy ikerpár mindkét tagjában jelen vannak.
A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem kutatói által végzett kutatás során azt vizsgálták, hogy az epigenetikának milyen szerepe lehet a homoszexualitás kialakulásában.
37 olyan ikerpárt vizsgáltak, akiknek egyik tagja meleg, míg kontrollcsoportként 10 heteroszexuális ikerpár szolgált. A genomjaik kombinálása során felfedeztek öt markert, melyek nagyobb rendszerességgel fordultak elő meleg férfiakban, mint a heteroszexuálisokban.
Az eredmények alapján felállított algoritmus segítségével, ezen helyek vizsgálatával 67%-os biztossággal voltak képesek megmondani, hogy valaki meleg-e vagy nem. Ez hatalmas eredmény, ugyanis ez az első alkalom, hogy a tudósok egy a nemi orientációt előrejelző, biomarkereken alapuló rendszert voltak képesek felállítani.
Természetesen ez még csak a kutatás kezdete; az első eredmények alapján még nem lehet megmondani, hogy pontosan melyik géneket érinti a fenti hatás, és hogy milyen környezeti tényezők fejtik ki azokat. Ettől azonban ez remek kiindulási pontot szolgáltat a további kutatások elvégzéséhez, melyek végül a homoszexualitás okainak pontos és teljes megértéséhez vezethetnek.
A kutatási eredmények nem jelentik azt, hogy a homoszexualitás 100%-ban egy „meleg gén" következtében alakul ki, valószínűleg legalább ilyen mértékben függ a környezeti hatásoktól, kulturális behatásoktól és más fontos faktoroktól is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!