Mindenkinek van olyan ismerőse, aki hosszú ideig dohányzott, mégis sokáig élt egészségben. A leszokni nem vágyó láncdohányosoknak ez a végső érve; ha ő nem halt bele, akkor én miért tenném le a cigit? Biztos nem is árt a dohányzás... A tudósokat is régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy miért ússzák meg egyes bagósok az éveken át tartó dohányzást, és mások miért betegszenek bele - itt a legújabb kutatások eredménye!
reklám vége
„A nagyapám is folyton pöfékelt, mégis szép kort ért meg". - ismerős a mondat? Sok dohányos takarózik ezzel, amikor azt kérdezik tőle, hogy miért nem akarja letenni a cigarettát. Ilyen esetek valóban léteznek; régóta foglalkoztatta már a tudósokat, és az erről tudó laikusokat egyaránt ugyanaz a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy néhány láncdohányosnak - éveken át tartó dohányzás után is - sokkal egészségesebb a tüdeje, mint más dohányosoknak? Egy brit kutatás most megtalálta a választ.
A több mint 50 000 ember vizsgálatával elvégzett, a brit Biobank projekt önkénteseinek genetikai és egészségügyi adatait felhasználó elemezés olyan típusú, igen kedvező DNS-mutációkra világított rá, melyek a légzésfunkció fokozásával képesek voltak ellensúlyozni a dohányzás káros hatásait. Vagyis minél többet dohányoztak, annál gyorsabban és mélyebben lélegeztek, és a megnövekedett oxigénszint segített a káros hatások leküzdésében!
Az angol Orvosi Kutatási Tanács tudósainak elmondása szerint az eredmények igen jelentősek, hiszen ezek a jövőben olyan új hatásmechanizmusú gyógyszerek kifejlesztéséhez vezethetnek, melyek alkalmasak lesznek a légzésfunkció javítására. A legfontosabb következtetés azonban eddig is ismert volt: a legjobban akkor járunk, ha egyáltalán nem gyújtunk rá.
A dohányosok jelentős része tüdőbeteg lesz, így logikusnak tűnik az összefüggés a dohányzás és a tüdő megbetegedései között. De hogy lehet az, hogy a nemdohányzók között is sokan küzdenek hasonló tüdőbetegségekkel? Lehet, hogy nem a dohányzás árt, hanem...?
A kutatás során ezen betegségek egyikét, a krónikus obstruktív légúti betegséget (COPD - chronic obstructive pulmonary disease) is vizsgálták, melynek jellemző tünetei a légszomj, a köhögés, és az ismétlődő mellkasi fertőzések. Becslések szerint Nagy-Britanniában ez hárommillió embert érint, és olyan más betegségeket is magában foglal, mint a bronchitis és a tüdőtágulás.
A kutatás során dohányzó és nemdohányzó, COPD-s, és egészséges emberek mintáit hasonlították össze, ez pedig rámutatott: a DNS bizonyos szakaszai csökkentik a COPD kialakulásának valószínűségét. Leegyszerűsítve: a „jó" génekkel rendelkező dohányzók kisebb eséllyel lesznek COPD-sek, mint a „rossz" géneket öröklő társaik.
Martin Tobin professzor, a Leciester-i Egyetem egyik kutatója elmondta: a megtalált gének befolyásolják, hogy a tüdő milyen gyorsan fejlődik, és hogyan reagál a sérülésekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lenne valamiféle varázsszer, vagy természetes adottság mindentől megvédene: összességében egy dohányosnak sosem lesz már olyan egészséges a tüdeje, mintha nem gyújtott volna rá, egy nemdohányzó még mindig sokkal kisebb eséllyel lesz COPD-s, mint egy dohányos. A legbiztosabb tehát, ha nem gyújtasz rá, ezzel tudod leginkább védeni magadat ugyanis a COPD-vel, és más, a dohányzással kapcsolatos betegségekkel, mint a rákkal, vagy különféle szívbetegségekkel szemben.
Köztudott, hogy a dohányzás a rák és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát is emeli, ezeket azonban jelen kutatás keretei között nem vizsgálták. A kutatók a genetikai kód olyan részleteit is felfedezték, melyek gyakrabban fordulnak elő dohányosokban, mint nemdohányzókban. Elképzelhető, hogy ezek összefüggésben állnak a nikotinfüggőségre való hajlammal, de az ezirányú kutatások még nagyon kezdeti stádiumban vannak, az eredmények további vizsgálatot igényelnek majd.
A kutatási eredmények viszont már most is lenyűgöző, új információkkal szolgálnak az emberi szervezet működésének olyan elemeit illetően, melyekről korábban csak kevés adat állt rendelkezésre. Ezek pedig a jövőben akár igazi áttöréshez is vezethetnek a gyógyszeriparban.
Elmondható, hogy az eredményeknek köszönhetően a tudomány közelebb került a tüdő működésének és egészségének alaposabb megértéséhez. A genetikai hajlam megértése nemcsak tüdőbetegnek szánt új gyógyszerek kifejlesztéséhez nélkülözhetetlen, de abban is segíthet, hogy az egészséges emberek könnyebben megőrizhessék tüdejük jó állapotát.
Összefoglalva: elképzelhető tehát, hogy az „apám is dohányzott, mégsem volt beteg" tábor szurkolóinak igazuk van, és az ominózus apukák, nagypapák, egykori szomszédok olyan szerencsések voltak, hogy génjeik megvédték őket a dohányzás káros hatásainak egy részével szemben. De ez korántsem jelenti azt, hogy a dohányzás egészséges lenne, vagy bárki immunis lenne a cigaretta okozta betegségekre!
Az Egészségmagazin ajánlata: kerüld a cigarettafüstöt és védd az egészséged!
