A minket körülölelő természetnek rendkívül egészséges hatása van, hiszen a sokféle gyógynövény megannyi hatóanyaga segítségünkre lehet a különböző betegségek leküzdésében. Télen csupán a boltban kapható szárított növényekhez juthatunk hozzá, azonban a napsütéses időben mi magunk is begyűjthetjük a megfelelő gyógyírt.
reklám vége
Észak-Amerikából, a homok megkötésére behozott hüvelyesek családjába tartozik a 20-25 méter magasra is megnövő fa, amely hazánkban is meghonosodott. Jelentős mézelő növény, leginkább az akácméz jut eszünkbe róla, pedig májusban-júniusban nyíló hófehér virága értékes gyógynövény is.
Az Appalache hegység indiánjaitól hozta be a magjait Európába egy tengerész IV. Henrik udvari kertésze számára. A derék kertész el is ültette a Notre Dame katedrális mellett a magot, amiből a király és a párizsi nép nagy csodálkozására vékony levelű és illatos, hófehér virágú fa sarjadt. Innen terjedt el előbb egész Franciaországban, majd Európában. Ausztráliában a bennszülött törzsek az akácnak több mint 30 változatát használták gyógyító céllal.
Az akác hatóanyagai a virágban találhatóak, régebben kérgét is használták gyomor- és bélfekély ellen, ma már tudjuk, hogy ez toxikus anyagokat tartalmaz, ezért fogyasztása nem ajánlott. A fehér akácvirág akacin, robinin és egyéb flavonoid glikozidokat, kis mennyiségben illóolajat tartalmaz.
Az akác virágából készült tea jó köhögéscsillapító, enyhe vízhajtó és hashajtóként is alkalmazzák. A belőle készült forrázat ezen kívül kiváló nyálkaoldó, görcsoldó, nyugtató, és tonizáló. Legfontosabb tulajdonsága, hogy csökkenti a gyomorsav termelést, ezért eredményesen használható reflux betegségre.
Gyógynövényként a május-júniusi virágzásakor gyűjtött fürtvirágzatáról lefosztott, megszárított kis virágait használjuk.
Az akácvirág az egyik legkényesebb gyógynövény, és igen nehéz a begyűjtése. Ugyanis akkor kell leszedni, amikor még üdék a virágok, nincsenek teljesen kinyílva, azonban ilyenkor erős harcba keveredhetünk a méhekkel.
A szárról lefosztott virágot szellős, árnyékos helyen szárítsuk, vékony rétegben kiterítve tiszta csomagolópapíron, vagy ruhán. Naponta kétszer, háromszor kell átforgatni, különben megbarnulnak a fehér szirmok és a növény veszít hatóanyag tartalmából. Akkor mondhatjuk kellőképpen száraznak, ha a tenyerünkön morzsolni tudjuk a virágokat. Tárolni zárt edényben, száraz helyen, dobozban szabad.
A mezei cickafark kámforos illatú, fehér virágú, hazánkban honos, lágy szárú, 50-80 cm magas évelő növény; többszörösen szeldelt levelei szórt állásúak. Júniustól késő őszig virágzik.
A cickafarkfű már igen régóta ismert, Irakban egy neandervölgyi temetkezési helyen nagy koncentrációban találtak virágport. Az ókori orvosok is használták, Dioszkoridész szerint a legjobb vérzéscsillapító, mindenféle sebre, fekélyre használható. Latin neve - achillea millefolium - arra utal, hogy Achillész, a trójai hős ezzel a növénnyel állította el a társai sebeinek vérzését. A kelták is igen tisztelték, rituális szertartással szedték.
Összehúzó hatása a benne található egyik hatóanyagnak, a tanninnak köszönhető. Ezen kívül flavonoidok, alkaloidok, kumarin és illatanyaga, az azulén teszik hasznos és gyógyhatású növénnyé.
Kiváló gyulladáscsökkentő - hüvely- és méhgyulladásra, nyálkahártya és fogínygyulladásra használható. Sebösszehúzó, sebgyógyító hatású, valamint csökkenti a menstruációs vérzést és görcsöket. Hasi fájdalmakra, puffadásra, emésztésjavításra is kiváló, és ezen felül serkenti az epeváladék termelést. A húgyúti betegségek, és a légzőszervi bajok esetében is igen hasznos.
A „gyógyszert" a növény teljes virágzása során szedett, kizárólag fehér színű virágot tartalmazó föld feletti, maximum negyven centiméteres hajtása; vagy a 2-3 cm-es szárral gyűjtött virágzata adja. Szárítása az akáchoz hasonlóan történik, amelynek végén forrázással előállított gyógyteát készíthetünk belőle.
Láthatjuk, hogy a minket körülölelő természet megannyi lehetőséget kínál a házi orvoslásra, érdemes tehát élni ezekkel a jótékony módszerekkel.
