Mindenki által ismert és sokak számára rettegett betegség a csontritkulás, amelynek hatására csökken a csontok szilárdsága, ami fokozott törékenységet eredményez. A kialakuláshoz vezető okok sokfélék lehetnek, de egy nemrég megjelent tanulmány szerint a betegség több mint tízezer éves múltra tekint vissza.
reklám vége
Csontritkulásnak, más néven oszteoporózisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amelynek következtében fokozott törékenység, valamint spontán törések alakulhatnak ki.
A csontszövetek megfelelő szerkezetét és tartását, a csontképzési valamint bontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. Egészen 25-30 éves korig az előbbi van túlsúlyban, hiszen ilyenkor a csonttömeg is folyamatosan gyarapszik. Ezt követően a leépülés következik, az élettanilag normális csontvesztés évente 3-5 százalék. Azonban, ha az ezeket végző sejtek működésének egyensúlya megbomlik, akkor nagyobb arányú veszteség következik be, és kialakul a csontritkulás.
Ez a betegség világszerte több százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság mintegy 7-10 százalékát. Az érintettek száma az életkor előrehaladtával fokozatosan nő, de ezzel együtt a különböző módszerek és terápiák fejlettségének köszönhetően a felismerés gyakorisága is pozitívan változik. A tünetek észlelésekor érdemes szakorvoshoz fordulni, aki vizsgálatok segítségével ki tudja szűrni a tényleges problémát. De mik lehetnek az egyértelmű jelek, mik a csontritkulás „ismérvei"?
A betegség kezdetben semmilyen klinikai tünetet nem okoz. Első jeleként az általában semmilyen gondot nem okozó balesetek következményeként sérülések alakulnak ki, de előrehaladott állapotában már életveszélyes is lehet.
A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörés - általában a csigolya-, csukló- és a csípőtáji törések jellemzőek. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmet a súlyos csontvesztésre, azonban ilyenkor a gyógyulás már ritkán tökéletes, ezért a csontváz deformálódhat.
A csigolyák sérülékenysége és összeroppanásai miatt ún. ischias, azaz gyöki fájdalom jelentkezhet, ami rendkívüli módon megnehezíti az érintettek életét.
Láthatjuk tehát, hogy egy igen kockázatos problémáról van szó, ezért fontos odafigyelnünk a különböző veszélyfaktorokra. Bár léteznek alkati és egyéb kockázati tényezők, de egy új vizsgálat eredménye szerint mindenki szembetalálhatja magát a problémával. Ugyanis egy amerikai, egyetemi kutatás során kiderült, hogy őseinknek köszönhetjük a csontritkulás betegségét.
Az amerikai Hopkins Egyetem kutatója, Christopher Ruff vezetett egy kutatást, amelynek célja az elmúlt harmincháromezer év csontmintáinak összehasonlítása volt. A vizsgálat arra kereste a választ, hogy mikor volt az a pont, amikor a csontozat már nem volt olyan erős, mint előtte - talán az ipari forradalom, a modern étrend kialakulása, vagy a hosszabb utazások kezdete?
Az eredmények szerint a csontritkulás kezdete tízezer évvel ezelőttre, a mezőgazdaság kialakulásának idejére tehető. Ekkor a különböző munkálatok miatt az embereknek fel kellett hagynia a folyamatosan vándorló életmóddal, amelynek következtében a betegség ennyire általánossá vált az évezredek alatt.
A tanulmány más, korábban már megjelent eredményeket is megerősített. Például, hogy a rendszeres fizikai megterhelés (sport vagy testmozgás) segít a csontritkulás kialakulása ellen.
Láthatjuk tehát, hogy mindannyiunkat érinthet a probléma, azonban tehetünk ellene - a rendszeres testmozgással, a megfelelő táplálkozással csökkenthetjük a csontritkulás kialakulásának kockázatát.
