Egy boldog és jól működő párkapcsolatnak megannyi titka van, amelyek segíthetnek a harmonikus és boldog élet kialakításában. Az egyik ilyen titok a női-férfi egyenlőség, hiszen ez kulcsfontosságú kérdés - de nem csak a párkapcsolatban, hanem egy közösségben és a társadalomban is. Egy londoni egyetem szakemberei ezzel kapcsolatban végeztek kutatást, amely meglepő eredményeket hozott.
reklám vége
Kétségtelen, hogy ma már nem tartjuk megfelelőnek a régi modellt, amely szerint a férfi uralkodó fél a kapcsolatban, míg a nő aláveti magát az „erősebbik nem" akaratának. Ezzel ellentétben egyre elterjedtebb az a látásmód, hogy egy jól működő és harmonikus kapcsolat titka az egyenlőség. Ez mindkét fél részéről megkívánja a meggyőződést, amely szerint ők egyenrangúak, egyikük sem értékesebb a másiknál. Ez az alapgondolat lehetővé teszi az őszinte kommunikációt és a hatalmi játszmák elkerülését.
Az egyenrangúság a párkapcsolatban azonban nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő jogai vannak. Ez lényegében azt rejti magában, hogy a kapcsolathoz mindkét fél azzal járul hozzá, amivel tud. Tehát ez akkor valósulhat meg, ha mindketten elégedettek azzal, amit adnak, és amit kapnak. Ennek értelmében a kapcsolatot közösen építik és tökéletesítik, és ebben a folyamatban mind a két nem képviselőjének azonos szerep jut.
Az egyenjogúság azonban nem modern találmány, már az őskori csoportokban is fontos szerep jutott a nőknek és a férfiaknak egyaránt - tanúskodik egy nemrég publikált tanulmány.
A londoni College University kutatói a mai vadászó-gyűjtögető törzsek életét vizsgálták meg, hogy megállapítsák, mekkora a férfi-női egyenlőség a társadalmukban. Ennek során kiderült, hogy a női tagok legalább annyira beleszólhatnak a törzs életét érintő kérdésekbe, mint a férfiak.
A kutatók kettő, különböző felépítésű csoportot vizsgáltak meg, egyet Kongóban, egyet pedig a Fülöp-szigeteken. Mindkét közösség kb. húsz tagot számlált, akik általában tíz naponta olyan új helyre költöztek, ahol friss gyümölcsöket és magvakat, valamint levadászható állatok találtak. A kutatás fő kérdése az volt, hogy ezek a csoportok rokonokból, vagy rokonságban nem álló emberekből épülnek-e fel - azonban ennek nyomán több érdekes megállapítást is nyertek.
Az eredmények szerint komoly különbség van a két berendezkedés között. Ahol csak a férfiak kaptak döntési jogot, a közösség magját szoros rokonságban álló férfiak alkották feleségeikkel. Ahol viszont közösen hozták meg a döntéseket, elő sem fordult, hogy esetleg 4-5 férfitestvér együtt éljen. Ez utóbbi ugyanis egy nagyobb szociális hálót és szorosabb együttműködést jelenthetett.
A különböző eredmények nyomán arra a megállapításra jutottak a kutatók, hogy a férfi-női egyenlőtlenség csupán a földművelés elterjedésével, és a tartalékok felhalmozódásával jelent meg. Ekkor a férfiak több feleséget kaphattak, és több gyermekük lehetett, mint a nőknek. Az erősebbik nem tagjai szövetkezni kezdetek egymás között, hiszen több értelme volt egymással megosztani tartalékaikat. Ennek során a nők alárendelt szerepbe kerültek, és kevésbé tartották őket értékesnek.
Láthatjuk tehát, hogy az őskori csoportokban még megvolt a felek közti egyenlőség, amely jól működő közösségeket és párkapcsolatokat eredményezett. Azonban a társadalmi berendezkedés és az életforma megváltozásával ez a harmónia elveszett. Viszont fontos törekednünk az egyenlőségre, hiszen a jól működő párkapcsolatoknak továbbra is feltétele az egymás elfogadása, és hatalmi játszmák kerülése.
