Napjainkban az orvostudomány több mint húsz betegséget ismer, amelyek szexuális úton terjednek - gombák, vírusok, baktériumok vagy élősködők közvetítésével. Különböző becslések szerint évente átlag 330 millió ember kap el valamilyen nemi betegséget. Cikksorozatunk egy-egy betegséget mutat be, kitérve annak veszélyeire, előfordulási valószínűségére és kezelhetőségére. Mai témánk az AIDS, amely az egyik legkomolyabb, halálos kimenetelű fertőzés.
reklám vége
Az AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome), azaz a szerzett immunhiányos tünet együttes okozója a HIV-vírus. Ez a fertőzés elsősorban szexuális úton terjed, de fertőzött vérrel is átvihető, ezért különösen veszélyeztetettek a közös tűt használó drogfogyasztók. Továbbá terjedhet fertőzött anyáról gyermekére és vérátömlesztés során is.
A megfertőzött ember immunrendszere fokozatosan leépül, amelynek következtében képtelen lesz kivédeni akár a legkisebb betegséget is. Végső soron ez vezet a beteg halálához, úgyhogy helytelen azt a kifejezést használni, hogy „valaki belahalt az AIDS-be". Ez alapján tehát ez sokkal inkább egy állapotot ír le, mégpedig az érintett saját immunrendszerének állapotát.
A HIV vírus különleges, mert ún. retrovírus, ami RNS-t tartalmaz, amely beépül a gazdasejtbe, és annak DNS-ét megváltoztatva a HIV termelésére kényszeríti. Ennek elsődleges célpontja egy fehérvérsejt, amely a szervezet ellenálló képességét segíti. Azonban a fertőzés hatására ezek a sejtek teljesen „kifáradnak", hiszen saját maguk termelik meg az elpusztítandó kórokozókat - és végül ennek hatására ők maguk pusztulnak el.
A HIV rendkívül gyorsan szaporodik, így hamar lecsökken a fehérvérsejtek száma. Ekkor beáll az AIDS állapota, amelynek során akármikor fennáll a lehetősége egy opportunista fertőzésnek, amit a szervezet normál esetben könnyedén legyőzne, azonban a HIV hatására végzetes lehet.
Az AIDS ma már világjárványnak számít, szokták „korunk pestisének is nevezni". Kezdetben főként homoszexuális férfiakat, intravénás kábítószer élvezőket és azok szexuális partnereit támadta meg. Azonban mára elmosódtak a határok, és lényegében akárki veszélyeztetett lehet, aki nem figyel oda kellőképp.
A fertőzöttség jelenleg Délkelet-Ázsiában és Afrikában a legsúlyosabb, egyes területeken a lakosság 50-80%-át érinti. Magyarországon az első regisztrált betegtől számolva 2800 fő HIV fertőzöttet és AIDS beteget tartanak nyilván. A betegeknek csak 17 százaléka nő, 71 százaléka biszexuális vagy homoszexuális. A hazánkban regisztrált betegek 27 százaléka külföldi állampolgár.
Az Aids betegség lefolyásának több stádiumát különböztetjük meg, amelyeknek mind eltérőek a tünetei. Napokkal-hetekkel a fertőzést követően mononucleosis szerű betegség bontakozik ki lázzal, bőrkiütésekkel. Ez mintegy 10-14 napig tart, és leggyakrabban a fertőzést követő 2-8 héten belül mutatkozik meg. Utólag a betegeknek csak mintegy fele emlékszik hasonló tünetekre.
Ezt egy tünetmentes, vírushordozó időszak követi, amelynek során lehet megállapítani a fertőzöttséget.
A harmadik időszak jellemzője a tartós, egész szervre kiterjedő nyirokcsomó-megnagyobbodás, ami legalább három hónapig tart.
A negyedik (és lényegében az utolsó) fázis az AIDS. Ennek tünetei az idült, mással nem magyarázható gyengeség, fogyás, állandósuló bőrgyulladások, övsömör, idült hasmenés, szájpenész. Idővel olyan fertőzések sorozata jön létre, amelyek egészséges immunrendszer mellett nem alakulnának ki.
A beteg halálát fertőzéses betegségek és/vagy rosszindulatú daganatok okozzák. A fertőzés és az AIDS kialakulása között átlagosan 10 év telik el. Az AIDS diagnózisának felállítása után öt éven belül valamennyi beteg meghal.
Mint ahogy bármelyik másik szexuális úton terjedő probléma esetében, az AIDS-nél is a megelőzés a leghatékonyabb kezelés. Ennek módszere lehet az óvszer - bár az csak korlátozott védelmet biztosít, a monogám kapcsolat, illetve veszélyes, esetlegesen fertőzött vér és tű elkerülése.
A HIV vírust a vérből lehet kimutatni. Több módszer is ismeretes a megvizsgálásra, a több időpontban levett vérminta, a HIV teszt vagy a teljes vérkép is kimutatja a fertőzés jelenlétét. Azonban a kimutatás esetében számolni kell az ún. „ablak periódussal", azzal az idővel (kb. 3-4 hét), amíg hamis vagy negatív eredményt adnak a tesztek.
