Az ökölvívás az egyik legtöbb indulatot kiváltó sport, hisz itt nem csupán az ellenfél legyőzése a cél, hanem ellehetetlenítése, vagyis kiütése. A box-szal járó veszélyekről mindenki tud, mégis a mai napig világszerte népszerű ez az ókortól kezdve művelt küzdősport.
reklám vége
A box egy nagyon dinamikus edzésforma. Nem túl bonyolult mozgássor, de jó ritmusérzék kell hozzá, és tökéletes koncentráció. Javítja a koordinációs képességet és az ügyességet. A jól begyakorolt ütés- és rúgás fajták hasznos önvédelmi eszközként is felfoghatók, és önbizalmat adhatnak különféle hétköznapi helyzetekben is. Nem kell ringbe szállni ahhoz, hogy a bokszzsákra mért ütések, rúgások közben alaposan átmozgatódjanak az izmok, sőt az egész napos feszültséget is kiadhatjuk magunkból. Jó alakformálónak tartják - különösen derék-, comb- és fenéktájékon, de a felkar megereszkedett izmait is szépen befeszíti.
Sok kisgyereket vonz az ökölvívás, mert számukra ez technikás verekedést jelent. 10-12 éves korban javasolt elkezdeni. Nem kell hozzá különleges adottság, de a gyorsaság, és a jó állóképesség mindenképpen szerencsés tulajdonság. Azt tartják, hogy egy átlagos képességű, szorgalmasan gyakorló fiú 4 év után már jó bokszoló lehet. Az alaptechnikákat rövid idő alatt el lehet sajátítani, de a kezdő bokszolók ringbe szálláskor még sok felesleges ütést kapnak. Ekkor még ösztönös a cselekvés - és tényleg nagyon hasonló a verekedés virtusához. Éveknek kell eltelni ahhoz, hogy az ökölvívó valóban élvezni tudja a játékot, és kiforrott technikával kerülje el az ütéseket. Ehhez nem elég a saját terveit kivitelezni, folyamatosan figyelni kell a másikat, és elkerülni az ütéseit. Az alapvédésnek négy fajtája van: hárítás, hajlás, lépés, lezárás - és persze ezek kombinációi.
Az ökölvívás inkább a férfias sportok közé tartozik, de a lányoknak is ajánlják. Jusson eszünkben a Millió dolláros bébi főszereplőnőjének küzdelme, ahogy a legjobb profi bokszolók közé verekedte be magát. Ha végignézünk egy mérkőzést, láthatjuk a sport árnyoldalait is: a bokszoló gyakran vérzik, feldagad a szeme. A lányok számára ez azért ijesztő! Pedig az amatőr sportban a védőfelszerelések - a kesztyű, a mélyütésvédő, a fogvédő, a fejvédő szinte tökéletes védelmet nyújtanak.
A bokszoló egyik legnehezebb feladata, hogy szemének automatikus védekező reflexét kikapcsolja. Hiszen ha ütnek felénk, azonnal behunyjuk, vagyis védjük a szemünket, és elfordítjuk a fejünket. A bokszban ez tilos! Folyamatosan látni kell az ellenfelet.
Egy ökölvívóteremben van szorító, és vannak homokzsákok, ahol a bokszolók ellenfél nélkül gyakorolhatják az ütéstechnikákat. A védéseket páros gyakorlatokban fejlesztik. Ügyességi gyakorlatokat végeznek, például fedeles labdával. Hasznos segédeszköz az ugrókötél, ami a ritmusváltásokra, gyorsaság fokozására és a lábmunka javítására szolgál.
Az amatőr ökölvívás 8 klasszikus súlycsoportra van osztva: légsúly, harmatsúly, pehelysúly, könnyűsúly, váltósúly, középsúly, félnehézsúly, nehézsúly. Egy-egy fél kg-nak is óriási a jelentősége, így a bokszolók fegyelmezett életvitelt szoktak meg. A versenyek első napján zajlanak a hivatalos mérések. Ez határozza meg az ökölvívó súlycsoportját a verseny teljes időtartamára. De minden olyan napon is mérlegre kell állni, amikor szorítóba lép. A versenyző csak abban a súlycsoportban mérkőzhet, amelybe a hivatalos mérlegelés alapján tartozik. A súlyhatáron túlesik, vagy a mérlegelés ideje alatt nem jelenik meg, vesztesnek tekintik.
Egyáltalán nem mindegy, hogy egy kesztyű milyen súlyú, illetve mi van alatta. A kesztyűk tömege 228 grammnál nem lehet könnyebb. Mindkét kézre bandázst kell tekerni. Ezek maximum 2,5 méteresek, szélességük az 5,7 cm-t nem haladhatja meg. Ütni a kesztyű ütőfelületével, vagyis az elülső, párnázott részével szabad. A lábbelire és a felsőruházatra is szigorú előírások vonatkoznak, de a legnagyobb hangsúly a különböző védőfelszereléseken van. Ezek hivatottak megvédeni a sportoló testét a rájuk váró ütések káros következményeitől.
Amennyiben a hivatalos játékidő alatt nem történt olyan esemény, ami egyértelműsíti a győztest, úgy a zsűri döntésén múlik, hogy a játékot vezető kinek emeli fel a kezét.
Van úgynevezett pontozásos győzelem. Ebben az esetben azt az ökölvívót hirdetik győztesnek, akit a pontozóbírók többsége győztesként hozott ki.
Kipontozás állhat elő, ha a zsűri elnök azt észleli, hogy a pontozógép nagy különbséget jelez a két versenyző között. Ekkor megállíthatja a mérkőzést annak érdekében, hogy a gyengébb versenyzőt megóvja az ütésektől.
A leglátványosabb, illetve legegyértelműbb győzelem a KO, vagyis a kiütéses győzelem. Ha egy ökölvívó a földre került, és tíz másodpercen belül nem folytatja a mérkőzést, ellenfelét győztesként hirdetik ki.
