Mindenki hallott már az IQ, azaz intelligencia tesztekről, amelyekkel viszonylag egzakt módon le lehet mérni valakinek a tudását. A tesztek igazodnak az életkorhoz, hiszen évek kellenek a tudás összegyűjtéséhez és a gondolkodási képesség fejlődéséhez.
reklám vége
Ám az emberi elme sokkal bonyolultabb annál, hogy egy számjeggyel leírható legyen. Nem beszélve arról, hogy vannak rendkívül jó agyú - magas IQ-jú emberek, akik nem találják helyüket a világban, és képtelenek boldogulni a gyakorlati életben. Mások meg az átlagos intellektuális képességük mellett kiemelkedően sikeresek. Van egyáltalán értelme mérni az IQ-t?
A gyermekek IQ-ja alapján nem lehet életre szóló megállapításokat tenni, hogy igen, ez a gyerek nagyon okos, a másik meg buta. Egy viszonyszámról beszélünk inkább, hogy társaihoz, életkorához képest milyen a tudásszintje és gondolkodási struktúrája. Támpontot nyújt a fejlesztőpedagógusnak, pszichológusnak, hogy pl. továbbtanulásnál milyen irányt javasoljon, vagy tanulási problémák esetén megtalálja az okot.
A normál intelligencia tesztek nem mérik a kreativitást vagy az érzelmi intelligencia szintjét (EQ). Az érzelmi intelligencia arra a képességre utal, hogy milyen jól tudja valaki kezelni az érzelmeit, és milyen kapcsolatot tud kiépíteni a környezetével. Az érzelmileg intelligens gyerek, felnőtt empátia készsége fejlett, szociálisan is aktívabb, és könnyebben alakít ki kapcsolatokat, amit aztán jól tud kezelni.
Vannak szakemberek, akik szerint ez a legfontosabb intelligencia, és a szülőnek is érdemes odafigyelni, hogy ne csak a lexikális tudás számítson, hanem segítse gyermekét az EQ fejlesztésében is.
Az érzelmi intelligenciánk a korral fejlődik és változik. Azoknál, akiknél ez nem fejlődik ki, az érzelem kimutatása olyan egyszerű és végletes, mint a kisbabáknál: mosolygás, hisztizés, kiabálás, sírás.
Egy gyereknek elég nehéz mások helyébe képzelni magát. Néha még a legszorosabb családtagjaira sem figyel, csak magával van elfoglalva. Ha erre felhívjuk a figyelmét, annak nemigen lesz eredménye. Viszont ha tanító jellegű meséket olvasunk neki, vagy olyan filmet nézünk vele, amiben a főhős kész áldozatot hozni másokért, akkor szinte észrevétlenül beépülhet a személyiségébe ez a vonás. Nagyon hasznos visszautalni egy-egy hétköznapi esemény kapcsán a mesében leírt vagy látott élményre.
Az alacsony EQ-jú gyerek gyakran félénk, makacs, féltékeny, beteges és könnyen összeomlik stresszhelyzetben. Ez könnyen agresszivitással is társul. A legegyszerűbb dolog kapcsán is dühkitöréssel reagálhat. Ezt sok szülő leegyszerűsíti arra, hogy pl. türelmetlen a gyereke, pedig sokkal komolyabb dologról van szó.
Az érzelmi intelligencia tinikorban ugrásszerű fejlődésen esik át. Az önállósodással járó új szituációk, a sok új ismerős, a másik nemre való intenzív figyelem generálja a belső változásokat. A szülői szerep itt sem elhanyagolható. Keresni kell a lehetőséget a kiadós, bizalmas beszélgetésekre, megismerni a barátait, beszélni arról, hogy kit miért szeret, és vajon őt ki milyennek látja.
Fontos dolog, hogy a gyermekünk megtanulja kezelni az érzelmeit. Nem kell feltétlenül észrevenni a körülötte lévőknek, hogy például ideges, csalódott. Az érzelmek kezelése nem színészkedés, hanem önkontroll, önfegyelem. Mérlegelési képesség, hogy nem mindegy mikor, kinek és mennyire mutatja meg az érzelmeit.
Fontos lenne, ha az iskolákban, akár tantárgyi keretben is tanulhatnák a gyerekek a társas készségek fejlesztését. Fontos lenne elsajátítani a harmonikus együttműködést, és a stresszhelyzetek, konfliktusok kezelésének módját.
