Pohánka, tatárka, tatárbúza, kruppa: ezek mind a hajdina „becenevei". Egy sokoldalú, széles körben felhasználható növény, amit nem csak ezért, hanem kiváló élettani hatásai, magas vitamin- és ásványi anyagtartalma miatt is szeretünk. Miért olyan jó a hajdina, és hogyan érdemes fogyasztani? Ennek járunk ma utána.
reklám vége
A hajdina egy lágyszárú növény, amelynek termését fogyasztjuk. Hivatalosan a keserűfűfélék közé tartozik, azonban inkább a gabonafélékhez sorolt növény. Az apró, piramis alakú termését, amely a zöld és barna több árnyalatában is pompázhat, fogyaszthatjuk pörkölve, főve, nyersen és akár őrölten is. Nincs mindenhol elfogadott, egységes felhasználási módja, lehet belőle köret, saláta, fasírt, leves vagy desszert is. Ennek körülbelül csak a képzelet és természetesen az ízlés szabhat határt. Sajátságos, erős illata és íze van, ezért ezt nem lehet jóindulatúan, észrevétlenül belecsempészni a gyanútlan családtagok ételébe, bármennyire is szeretnénk egészségesebbé tenni az életüket.
Viszont ha egyszer megismerték, megszerették, akkor garantáltan ragaszkodni fognak hozzá, hiszen a hajdina finom, tápláló és nagyon egészséges is!
Mert finom. Persze van több előnye is, de ha az íze nem lenne jó, akkor feleennyire sem tartanánk értékes növénynek:.
Magas rosttartalmának köszönhetően javítja az emésztésünket, sőt a székrekedés megszüntetésében és a visszatérésének megakadályozásában segítségünkre tud lenni.
Gluténérzékenyek és a gluténmentes táplálkozást követők is bátran fogyaszthatják a hajdinalisztből készült péksüteményeket és tésztákat is.
A hajdina lassú felszívódású szénhidrátokat tartalmaz, jelentős az E-, C-, B1-, B2-, és P vitamin tartalma. A P-vitamin, azaz rutin tulajdonképpen a C-vitamin mellékanyaga, azonban annál hasznosabb. Ez játszik közre az erek erősödésében, lassítja az öregedési folyamatokat, segít az ödémák és herpeszek megelőzésében, kezelésében és mérsékeli a koleszterinszintet is. Tehát kijelenhető, hogy ha már rutinszerűen fogyasztasz a mindennapjaiban hajdinát, akkor valószínűleg nem lesz gondod a magas vérnyomással sem. Mindezek mellett még jelentős mennyiségű vasat, magnéziumot és kalciumot is tartalmaznak ezek az apró, finom piramisok.
A hajdina elkészítése során nem igényel előzetes áztatást, de érdemes alaposan megmosni felhasználás előtt. A mosást követően hagyd lecsepegni és megszáradni. Ha főzni szeretnéd - mondjuk köretnek - akkor i jó előtte kicsit megpirítani, mint a rizst, így eddig ismeretlen ízeket tudsz előcsalogatni belőle. A mai napig a kása a legismertebb felhasználási módja, ha megkérdezed a nagymamádat, valószínűleg ő is tud néhány receptet mondani, hiszen régen még fontos alapanyagnak számított.
Kiadós és finom reggeli lehet dióval, gyümölcsökkel összekeverve, és vízzel vagy akár tejjel kicsit összerottyantva. Hajdinalisztet teljes kiőrlésű liszttel elegyítve készíthetsz süteményt, palacsintát is.
A legegyszerűbb felhasználási mód, ha levesbetétnek használod: szórj egy-két maréknyi hajdinát a forrásban lévő zöldséglevesbe (mondjuk a tészta helyett) és sokkal egészségesebb, táplálóbb ebédet kapsz, mint a hagyományos módon!
Ha a hajdinakenyér gondolatával kacérkodsz, ne felejtsd el, hogy ahhoz hogy a kenyér meg tudjon kelni, elengedhetetlen az alapanyagok közül a sikér. Ez a fehér lisztben van gazdagon, (ezért is kel meg olyan szépen a fehér kenyér), azonban a teljes kiőrlésű-, és a hajdinalisztben sincs megfelelő mennyiségű. Így ha hajdina kenyeret szeretnél sütni, akkor vagy adagolj sikért a lisztbe, vagy lisztkeveréket használj, esetleg barátkozz meg a nagyon tömör kenyér gondolatával.
Egy dologra viszont nagyon figyelj oda, ha úgy döntesz, hogy mostantól beépíted a hajdinát a konyhaművészetedbe: szerezz be egy légmentesen záródó edényt, mert ezt a tápanyagdús finomságot nem csak az emberek, de a molyok is nagyon szeretik, így hamar tele lehet a lakás hívatlan albérlőkkel! Nehogy megegyék előletek ezt a hasznos, és tápláló növényt!
Kellemes kísérletezést kívánunk!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
