Az ember a legszociálisabb lény a bolygónkon. Leigáztunk, sőt, sokszor ki is pusztítottunk más élőlényeket, mégis több tízmillióan élünk városokba, falvakba tömörülve, úgy, hogy közben viszonylag kevés az ember-ember közti erőszakos tevékenység. Ez azért van, mert rendkívül nagy, rugalmas és összetett, „szociális agyunk" van.
reklám vége
Ahhoz, hogy valóban megértsük, hogyan tartja fent az agyunk az emberi értelmünket minden esetben, ismernünk kell mind a 86 milliárd neutron állapotát, és körülbelül 100 milliárd, különböző erősségű és minőségű kapcsolatát, ami, valljuk be: lehetetlen. Steven Rose neurobiológus szerint azonban ez sem lenne elegendő a pontos válaszhoz: tudnunk kellene továbbá, hogy ezek a kapcsolatok hogyan alakultak ki egy adott ember életében, és milyen társadalmi környezet volt erre hatással. Csak a kapcsolatok megfejtéséhez évszázadokra lenne szükségünk. Nem túl bizalomgerjesztő, igaz?
Sokan azt hiszik, az agyunk működése olyan, mint egy számítógép, ezt azonban Robert Epstein, az Amerikai Bevándorlási Kutató- és Technológiai Intézet pszichológusa megcáfolta. Szerinte ez rossz elgondolás, ami gátolja, hogy megérthessük az emberi agy működését. Mert bár az emberek érzékszervekkel, tanulási mechanizmusokkal és reflexekkel születnek, nincsenek olyan információink, algoritmusaink, szabályaink és más kulcsfontosságú tervezési elemeink, amelyekkel a számítógépek már némileg intelligens viselkedést hajthatnak végre. Például a számítógépek hosszú ideig tárolják az adatok pontos másolatát, még akkor is, ha kikapcsolják a készüléket. Az agyunk azonban képes hamis adatokat vagy információkat használni, hamis emlékeket létrehozni, és csak addig tartja fent az intellektust, ameddig életben vagyunk. A szociális agy lehetővé teszi a szaktudás specializálódását, így az egyének kedvük szerint koncentrálhatnak a szülésre, tűzcsiholásra, fegyverkészítésre vagy vadászatra. Az embereknek nincsenek természetes fegyvereik, például nagy fogaik, vagy éles karmaik, de a képességünk, hogy csapatban, fegyverrel felszerelkezve összedolgozzunk, lehetővé tette számunkra, hogy csúcsragadozók legyünk, akik a kihalásig vadászhattuk például a mammutokat is.
Társadalmi csoportjaink nagyok és összetettek, ez azonban nagy stressz-faktort is jelent, mivel az élelmiszerek, a biztonság és a reprodukció mind-mind csak a jó kapcsolat „jutalma". Robn Dunbar oxfordi antropológus szerint az emberi agy elsősorban azért fejlődött így, és ekkorára, hogy nyomon követhesse a gyorsan változó kapcsolatokat. Számos kognitív képességet igényel nagy társadalmi csoportokban élni, és ha kiválsz egy ilyen csoportból, elveszítheted a lehetőségeidet az élelemszerzésre, a barátok megismerésére, sőt, a szaporodásra is. Az emberek sokszor azt hiszik, attól lesznek okosak, hogy elmennek egyetemre, és képesek leszek differenciálegyenleteket számolni, miközben az utcán sétáló emberek közül csaknem mindenki képes bármikor lefolytatni magában egy öt szappanoperából álló erkölcsi és morális dilemmát. A valóságban ez az, amitől valóban okos, aki okos.
A legújabb genetikai kutatások szerint az agyunk sokkal rugalmasabb, és sokkal jobban modellezi a környezetét, mint azt eddig gondoltuk. A csimpánzok agyának anatómiáját nagyban a génjeik határozzák meg, míg az emberi agyat a környezete széleskörűen befolyásolhatja, függetlenül a genetikai háttértől. Ez azt jelenti, hogy az emberi agy alapvetően eléggé rugalmas: a megszületett gyermek agyát az a környezet és társadalom befolyásolja, ahol felnő. Így minden új generáció agyi struktúrája alkalmazkodni tud az aktuális környezeti és társadalmi kihívásokhoz anélkül, hogy fizikailag fejlődne. Ez azt is megmagyarázza, miért panaszkodunk állandóan, hogy nem értjük a következő nemzedéket: az ő agyuk másképpen fejlődik, más fizikai és társadalmi környezetben.
A tanulság tehát: ha legközelebb bekapcsolod a facebookot, csak emlékezz arra, mekkora és milyen komplex az agyad valójában - azért, hogy számon tarthasd a barátaidat és az ellenségeidet.
