Szoktál híreket nézni? Online vagy offline újságot olvasni? Facebook-on követni, hogy mit osztottak meg az ismerőseid? Akár tudatosan figyelsz a világban történtekre, akár csak a szóbeszéd jut el hozzád, biztos, hogy hallottál a közelmúlt borzalmas eseményeiről - és titokban örültél annak, hogy nem veled történtek. De tudtad, hogy a terrorizmus még akkor is hatással van rád, ha több ezer kilométernyire történik?
reklám vége
Naponta több órát tölthetnél el azzal, hogy hallgatod, nézed vagy olvasod a mostanában történt vagy történő terrortámadásokkal kapcsolatos híreket. Nagyon sok hírportál tele van az ezekkel az eseményekkel, ami nagyon sokaknak változtathatja meg a világnézetét és azt, hogy hogyan élik az életüket.
Daniel Antonius és Justin Sinclair, a Harvard Medical School kollégái azt tanulmányozzák, hogy a félelem hogyan befolyásolja és motiválja az embereket, és hogy a terrorizmustól való félelem mennyire komplex.
Az olyan támadások, amelyen mostanában történtek Párizsban, Malin vagy akár San Bernardinoban (Kalifornia), a sebezhetőség érzését keltik a tömegekben. A városok biztonsági intézkedéseket hoznak, egyfolytában készenlétben vannak az esetleges jövőbeli támadásoktól tartva, és ez megváltoztathatja az emberek napi rutinját, akár még a világnézetét is.
Ezek után talán nem mondunk újat, ha azt állítjuk, a terrortámadásoknak nagy hatása van a lakók mentális egészségére.
Persze szeretjük azt hinni, hogy ezek a borzalmak mindig csak másokkal, máshol történhetnek, de akár a budapesti karácsonyi vásárban is feltűnhet, hogy Magyarország is felkészült a lehetséges támadásra - már a az ünnepi forgatagban is felfegyverzett katonák vigyázzák a rendet...
A terrortámadások után gyakori a poszttraumás stressz az áldozatok körében. Az 1995-ös és 1996-os franciaországi bombatámadások után például még 2004-ben is az áldozatok 30%-a mutatta a poszttraumás stressz tüneteit. Ezek lehetnek hirtelen „bekattanó" emlékek, rémálmok, vagy előzmény nélkül betolakodó gondolatok az eseményről. Gyakran előfordul, hogy az érintettek direkt kerülik az olyan helyzeteket, amelyek az eseményre emlékeztetik őket, vagy intenzív érzelmeik, szorongásaik vannak, amit korábban nem érzékeltek. De nem csak azoknál jelentkeztek problémák, akik megsérültek, vagy jelen voltak az esetnél, hanem a terrortámadás által érintett városok többi lakójánál is tapasztaltak hasonlókat.
Példának okáért egy Madridban elvégzett felmérés, ami egy 2004-ben történt elővárosi vasúti vonalat érintő támadás utáni hónapokban készült, azt állítja, hogy a poszttraumás stressz és a depresszió tünetei a teljes lakosság körében megemelkedtek - de szerencsére csak átmenetileg.
Egy 2005-ös londoni kutatás során, ami pár héttel a bizonyos 7/7 támadás után készült, a londoniak 31%-a jelentett megemelkedett stressz szintet, azt, tudatosan kerülik az utazást, vagy legalábbis szeretnék kerülni.
Az ezt követő vizsgálat 7 hónappal később azt mutatta, hogy a megemelkedett stressz-szint csökkent, viszont a negatívabbá vált világnézet és megmaradt a fenyegetettség okozta félelem.
A félelem egy természetes reakció, de mindenki máshogy reagál az ilyesfajta történésekre. Rosszabb esetben előfordul, hogy az emberek megváltoztatják döntéseiket, napi útvonalukat, tömegközlekedéssel kapcsolatos szokásaikat, esetleg kizárnak bizonyos embercsoportokat, nem hajlandóak velük érintkezni.
Ezeket a változásokat hosszú távon vizsgálva azt láthatjuk, hogy a terrortámadások hatással lehetnek még a nemzeti és a globális gazdaságra is, különös tekintettel a turizmusra és a vásárlói szektorra.
A 9/11-es támadás után például a légitársaságoknak nagyon nagy veszteségei voltak, és sok dolgozót kellett elbocsájtaniuk. New Yorkban, Madridban és Londonban is egy-egy támadás után a tőzsde értékei zuhanni kezdtek, bár ez viszonylag hamar visszatért a normális kerékvágásba.
Bár a terrortámadásokban elsőre az tűnik a legborzalmasabbnak, hogy emberek sérülnek és halnak meg, de igazából nem ez a fő céljuk: a félelmet alkalmazzák pszichológiai fegyverként, azt akarják elérni, hogy rettegjenek az emberek. Ennek pedig minden szinten komoly következményei vannak. Olyan helyzetben, ahol folyamatos a konfliktus és a támadások, például Észak-Írországban vagy Izraelben, a krónikus félelem és a szorongás vitathatatlanul szegregációt és gyanakvást okoz.
Az emberek általánosságban véve hajlamosak nagyobb fokú bizalmat fektetni a kormányaik védelmi képességeibe egy-egy terrortámadás után. A szeptember 11.-i New york-i támadások előtt például a nyilvánosság bizalma az USA kormánya felé éppen csökkenőben volt, de a támadások "begyújtották" az emberek félelmeit, és a vezetésbe vetett bizalom évtizedekig nem látott magaslatokba szökött. Az emberek hinni akartak abban, hogy vezetőik meg tudják védeni őket.
Természetesen a fenyegetettség nem mindenkire van ugyanolyan hatással. Nagyon sok ember van, akik racionálisan, félelem nélkül és konstruktívan állnak hozzá a terrorfenyegetésekhez.
Egy másik, nagyon meggyőző tanulmány azt mutatta, hogy a düh valójában védőfaktorként is funkcionálhat. Ha valaki mérgesnek érzi magát, akkor hajlamos azt tapasztalni, hogy az irányítás jobban a kezében van, jobban felvállalja a konfrontációt, magabiztosabb és optimistább. Ezzel ellentétben a félelemhez pesszimizmus és az irányításra való képtelenség társul.
A terrortámadásoktól való félelem paradoxona tehát az, hogy negatívan is befolyásolhatja az embereket és társadalmakat, ugyanakkor a rugalmasságot és erőt is felerősítheti.
Teljesen természetes, ha idegesebb, gyanakvóbb vagy egy-egy támadás után - még ha a világ egy messzi pontján történt is - de ne felejtsd el, hogy a terroristáknak éppen az a céljuk, hogy rettegj. A terrornak úgy állhatsz ellen leghatékonyabban, ha bátor maradsz!
Oszd meg ezt a cikket az ismerőseiddel!
