A tüdőgyulladás nem kezelhetetlen betegség, azonban igen gyakori, és ez számít a tizedik leggyakoribb haláloknak. A tüneteket szinte mindenki felismeri, azonban jobb megelőzni a bajt, és a komolyabb probléma kialakulása előtt orvoshoz fordulni. Nemrég új módszert fejlesztettek ki a tüdőgyulladás kockázatának vizsgálatában, amellyel időben észrevehető a betegség.
reklám vége
A tüdőgyulladás (pneumónia) a tüdő- és a légzőrendszer; általában a tüdőhólyagocskák, és/vagy a hólyagok közötti tér gyulladásos megbetegedése.
A pneumónia nem egyféle betegség, mert kialakulását többféle kórokozó okozhatja. Általában ezek belégzésével kezdődik a probléma, de előfordul, hogy a véráram útján vagy a tüdő környékéről közvetlenül átterjedő fertőzések okozzák.
Leggyakrabban bakteriális (legjellemzőbb baktériumok a pneumococcus, staphylococcus aureus, legionella pneumophila és a hemophilus influenzae), vírusos (pl.: influenzavírus) vagy kórokozó gombás fertőzés, esetleg parazita okozza, ritkábban keringési rendellenesség, maró gőzök, gázok vagy egyéb tüdősérülés, bizonyos gyógyszerek.
Az cukorbetegek, a keringési rendellenségben vagy a krónikus tüdőbetegségben szenvedők, valamint a dohányosok és az alkoholisták esetében sokkal magasabb a tüdőgyulladás kialakulásának kockázata. Szintén az átlagosnál veszélyeztetettebbek a 65 év felettiek, az ágyhoz kötött betegek, vagy az immunrendszert károsító betegségben (pl.: AIDS, leukémia) szenvedők.
A kiterjedésétől függően megkülönböztetünk lebenyes (lobáris) és gócos (broncho) formát. A lobáris tüdőgyulladásban egy, vagy több teljes tüdőlebeny, esetleg csak egy tüdő szegmentum érintett; míg a gócos tüdőgyulladás a teljes tüdőt érinti. Emellett - a kialakulása szerint - különbséget tehetünk elsődleges és másodlagos pneumónia között. Az elsődleges általában egészséges tüdőben keletkezik, és legtöbbször vírusok okozzák; a másodlagos már valamilyen meglévő betegség közben fejlődik ki.
A tüdőgyulladás tünetei sokszor hasonlóak a megfázáshoz vagy az influenzához - gyakran levertséggel, köhögéssel, lázzal indul; azonban a mellkasi fájdalom esetében már sejthető, hogy komolyabb problémáról van szó. Emellett további tünetek is felléphetnek, amelyek a háttérben álló kórokozó fajtájától függnek.
A vírusos tüdőgyulladás esetében száraz köhögés, fejfájás, láz, izomfájdalom, fáradtság, légszomj és kis mennyiségű köpet alakulhat ki. A gennykeltő baktérium hatására a tünetek hirtelen jelennek meg, amelyek közül legjellemzőbbek a hidegrázás, a magas láz, az izzadás, a mellkasi fájdalom. Ha gomba okozza a tüdőgyulladást (ami szerencsére igen ritka), akkor a kór nehezen és hosszan kezelhető csak, legjellemzőbb tünete pedig a gyengeség és a bő, gennyes köpetürítés. A parazita, amely nagy kockázatú (pl.: AIDS-esek, szerv-transzplantáción átesett) betegek esetében okoz tüdőgyulladást, általában folyamatos köhögéssel, lázzal és légszomjjal jár.
A tüdőgyulladás kivizsgálása leggyakrabban mellkasi röntgennel, ultrahanggal, vagy laborvizsgálatokkal történik, azonban a napokban közölték, hogy a beteg emberek esetében egy új módszer segíthet megállapítani a kialakulás valószínűségét.
A Manchesteri Egyetem kutatói egy új megközelítési módot fejlesztettek ki a kritikus állapotú betegek gyors és pontos diagnosztizálására. Felfedezték, hogy ha a kilélegzett levegőt kémiailag analizálják, akkor meg tudják állapítani a tüdőgyulladás kialakulásának kockázatát.
Habár a vizsgálatok egyelőre kezdeti fázisban tartanak, a szakemberek úgy gondolják, hogy az eddigi eredményeknek hatalmas hatása lehet a világszerte egyre nagyobb gondot jelentő egészségügyi ellátásra.
A kritikus állapotban lévő beteg igen fogékony a különböző fertőzésekre a kórházba érkezésekor. Éppen ezért ilyenkor fontos teendő az esetleges betegségek megakadályozása, amelyek közül leggyakoribb probléma a tüdőgyulladás. Azonban ennek diagnosztizálása sokszor akár több napig is eltarthat, ezért a legtöbb esetben a tünetet produkáló betegek azonnal antibiotikumot kapnak. Ez a módszer azonban nem tekinthető célravezetőnek, hiszen előfordulhat, hogy lényegében nincs is szükséges a gyógyszeres kezelésre.
Ezek a felismerések vezettek odáig, hogy a kutatók egy non-invazív módszert próbáltak kidolgozni a betegség megállapítására. Az eddigi eredmények szerint hatásosnak bizonyulhat a kilélegzett levegő kémiai analízise, azonban további megfigyelések szükségesek a módszer helyességének teljes körű vizsgálatához.
Forrás: Sciencedaily.com
