Az alvás minden élőlénynek a pihenés és a megnyugvás ideje. Ilyenkor regenerálódik az egész napos tevékenység során „elhasználódott" szervezet, hogy másnap újult erővel láthasson neki az életnek. Korábban már írtunk az alvásról és annak jótékony hatásáról, most egy új tanulmány kapcsán az alvászavar kerül reflektorfénybe
reklám vége
Az inszomnia egy olyan - igen gyakori - alvási rendellenességet takar, amikor a beteg számára nehézséget jelent az elalvás, vagy az éjszaka folyamán gyakran felébred, tehát az alvásának minősége nem kielégítő. Előfordulását tekintve elmondható, hogy a nőknél gyakoribb, illetve az emberek kb. 8-30 százalékát érinti.
Az alvászavarok között megkülönböztetjük az elalvás, az átalvás és az ébredés zavarait, azonban ezek a csoportok ritkán választhatóak el egyértelműen egymástól, gyakrabban fordulnak elő egyszerre. A három közül az elalvás zavara a leggyakoribb. Kiváltó oka sokszor a feszültség, vagy egy stresszel teli időszak; kezelésére gyakran elég valamilyen altató rövid ideig tartó alkalmazása, illetve a feszültség oldódásával párhuzamosan (vagy spontán) is megoldódhat a probléma. Az átalvási zavar esetén a probléma hátterében bizonyos biológiai tényezők állhatnak, esetleg valamilyen betegség, amely miatt az alvás ciklusa felborul. A korai ébredést szintén több tényező okozhatja, közöttük a depresszió, vagy az idősödés. Elnyújtott hatású gyógyszerek segíthetnek a probléma megoldásában, melyek azonban gyakran nappali bágyadtságot okozhatnak.
Az inszomniát csoportosíthatjuk aszerint is, hogy milyen régóta áll fenn. Eszerint megkülönböztetünk átmeneti álmatlanságot, mely néhány alkalommal, stresszel teli időszakban, vagy fokozott koffein-, rossz alváshigiénés szokások fennállásakor jelentkezik. Rövid távú az alvászavar, ha néhány hétig tart, és krónikus álmatlanságról beszélünk, ha több mint 3 hónapja fennáll.
Az alvászavaroknak többféle kiváltó oka lehet, ezek bármelyike okozhatja a betegséget, de gyakran előfordul, hogy több ok egyszerre befolyásolja az egészségi állapotot.
Kiváltó ok lehet egy másik betegség vagy a tartósan rossz kedélyállapot. Az alvászavar egyik leggyakoribb okozója például a depresszió vagy az idegi rendellenességek. A neurológiai problémáknak (mint például az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór) gyakran velejárója, sőt egyik tünete is az alvászavar. Az asztma, vagy más olyan betegség is vezethet inszomniához, amelynek tünetei megnehezítik vagy megakadályozzák az elalvást vagy negatívan befolyásolják az alvás folyamatát. Számos felírt gyógyszer, mint például a fájdalomcsillapítók, a szteroidok és a légzésjavítók is okozhatnak ilyen betegséget. Az alvást befolyásoló tevékenységek, mint az alkohol-fogyasztás, az alvás előtti tornázás, az esti kávézás, tévénézés, olvasás vagy az éjszakai műszak miatt megváltozott megszokott alvási ritmusunk is előidézhetik a zavarokat.
Az álmatlanság tünetei között szerepel az elalvási nehézség, gyakori vagy korai felébredés, illetve a következményes napközbeni fáradtság, koncentrálási nehézség, kimerültség, rossz hangulat, ingerlékenység.
Az alvászavar következményei lehetnek az erős fáradtság, kimerültség, energiaválság, gyenge koncentrálóképesség, rossz hangulat, és ingerlékenység. Ezeknek az esetleges következményeknek köszönhetően a kezeletlen inszomniás betegeknek gyakran ugyanúgy megromlik az életminősége, mintha más orvosi problémájuk lenne.
Az alvászavar azonosítása speciálisan erre a célra létrehozott alváscentrumokban történik. A diagnózis felállítása során fontos az alvási szokások alapos vizsgálata, egyes esetekben az alvás megfigyelése. A háttérben álló esetleges pszichológiai tényezők feltárásában pszichológus, pszichiáter segítsége is szükséges lehet.
Ha azonosították az álmatlanság okát, akkor különféle gyógyszeres kezelések állnak rendelkezésre a probléma orvoslására. Léteznek az altatók, amelyekkel kapcsolatban rendkívül fontos, hogy alkalmazásuk minél rövidebb ideig tartson, mivel azok használata maga is alvászavar okozója lehet. Azonban egy új kísérlet során kiderült, hogy egy egyórás terápia is segíthet az álmatlanság megszüntetésében
Mindjárt az első kísérlet sikerrel járt, amely az álmatlanság akut fázisát (mielőtt krónikussá válna) vizsgálta. A kutatók szerint a résztvevők majdnem kétharmadánál javult az alvás minősége egy hatvan perces viselkedésterápia után három hónappal.
A kutatók 40 felnőttet vizsgáltak meg, akik kevesebb mint három hónapig szenvedtek álmatlanságtól, és egyelőre nem használtak semmilyen gyógymódot. Korábban egyikük sem vett részt viselkedésterápián.
Két csoportra osztották a résztvevőket, mindegyikben kilenc férfival és 11 nővel. A terápia előtt egy hétig már rögzítették alvási szokásaikat. Ezután az egyik csoport egyórás terápiát kapott, a másik pedig semmit. A terápia után hatalmas különbség alakult ki a két csoportban: egy hónappal később a terápiások 60 százaléka már jobban aludt, három hónappal később pedig 73 százalékuk.
Az így kifejlesztett terápia hamarosan nagy segítség lehet a problémával küzdőknek, hiszen az eredmények egyértelműen igazolták a hatásosságát.
