Nagy luxus betegnek lenni. Manapság sajnos olyan időket élünk, ahol ez a mondat fokozottan igaz: mindegy, hogy te, vagy a gyerek beteg, a munkáltató csak azt látja, hogy már megint nem mész be dolgozni. Sok szülő ezért - a főnökétől rettegve - minél előbb visszaküldi az oviba a gyereket, hogy végre mehessen dolgozni. De mikor mehetne valóban közösségbe a gyerek?
reklám vége
„A betegséget ki kell feküdni" - hallottuk eleget a szüleinktől, és nagyszüleinktől. Sem a felnőtt, sem a gyerek szervezetének nem jó, ha a tünetek elmúltával visszakerül minden a régi kerékvágásba, hiszen a szipogás abbamaradása még nem jelent teljes gyógyulást. Mai, rohanó világunkban azonban hatalmas a nyomás, és alig várjuk, hogy a gyerkőc végre visszakerüljön az oviba, mi pedig kereshessük tovább főnökünk kegyeit. De jó ez így?
A mai cikket egy gyakorló óvónő tapasztalatai ihlették, őt is megkérdeztük erről.
Folyamatosan azt halljuk, hogy hatalmas a verseny, tehát gondolhatod, hogy ha nem vagy elég jó, akkor lesz helyetted néhány másik - megbízhatóbb, fordítom: gyermek nélküli - munkavállaló. A gyerekek valóban rengeteg betegséget kapnak el: reggel beviszed egészségesen az oviba, és este már hüppög, fújja az orrát, köhög, mert elkapott valamit az egyik (egészségesnek titulált) óvodás társától.
Alig várod, hogy visszavihesd az oviba (nem baj, ha egy kicsit szörcsög még, mert a főnöködnek már habzik a szája), máskor pedig pont te dühöngsz azért, mert valaki betegen vitte oda a gyerkőcöt, és megfertőzte a tiédet.
Hidd el, a másik szülőnek sem könnyebb...
A szülők szerint: ahogy elmúltak a tünetek. A tünetmentességet el lehet érni némi gyógyhatású készítmény beadásával, illetve komolyabb vizsgálat nélkül felírt gyógyszerrel, de attól még munkál a gyerekben a betegség, és talán felerősödve, a gyógyszerek ellen felvértezve tör majd újra ki belőle, és fertőz össze családtagot, ovistársat is.
Mindenki tisztában van azzal, hogy a táppénz nem csak a munkahelyen történő kiesés miatt rossz: a jelentős bevételkiesés miatt sok család nem engedheti meg magának ezt a luxust. Azonban csak egyszer számold össze a „gyorssegély" gyógyszerekre költött pénzt, és valószínűleg meg fogsz lepődni! Sokszor olcsóbb rendesen kifeküdni egy apró náthát, megfázást, és megvárni, amíg a szervezet megvívja a saját csatáit. Lehet, hogy több idő kell hozzá, mint meginni egy forró italport, de cserébe valóban meggyógyul a gyermek, és megerősödött immunrendszerrel mehet vissza a közösségbe, így mást sem fertőz meg, és ő maga is ellenállóbb lesz a következő nátha-hullám során.
Egyértelmű, hogy ha nagy a baj, akkor otthon maradunk a kicsivel és babusgatjuk, szeretgetjük, hogy minél hamarabb meggyógyuljon, de van néhány betegség, amit ugyanilyen komolyan kellene venni, sok szülő mégis elsiklik felette. Gyerekeknél jellemzően a légúti megbetegedések az ilyenek. „Semmi komoly, hiszen nincs is láza" - ismerős, ugye? A legtöbb picinél csak egy kis orrfolyás és köhögés látszik, azonban ha ezt félvállról veszed, akkor komolyabb és fájdalmasabb betegséghez is vezethetnek! Nem halálos, de annál kellemetlenebb megbetegedés a torok-, vagy homloküreg gyulladás, ami kialakulhat egy elhanyagolt náthából is. Gyakran egyszerű orrfolyással indul, majd a nyálkahártyában szaporodó vírusok elterjedésével torokgyulladás, tüszős mandulagyulladás, súlyos esetekben krupp alakulhat ki.
A kicsit fájó fül sem játék. „Találkoztam már olyan szülővel, aki nem vette komolyan gyereke fájdalmát, mondván hogy megint csak hisztizik, feltűnési viszketegsége van. Ilyenkor gondold át, hogy foglalkozol-e eleget vele, ha ilyen eszközökhöz kell forduljon az az apró lélek?! Ugyanakkor még az ilyen pici fájdalmat sem szabad elhanyagolni. Többször is tapasztaltam, hogy ha komolyan vette volna a kedves anyuka, vagy apuka, és otthon maradtak volna egy-két napot, folyamatosan lámpázták, melegítették volna az a fülecskét, akkor elkerülhető lett volna az olyan mértékű fájdalom, ami már hányáshoz vezet. Ezek után a hatalmas kínokkal küzdő, nyilvánvalóan nyűgös és hisztis gyerekkel el kell menni a fül-orr-gégészetre ahol más választás nem lévén, fel kell szúrni a fülét, miközben természetesen üvölt. Mert fél, és mert piszkosul fáj neki. Kedves szülő! Megérte?" - mesélte a történetet a megkérdezett óvónő. „...vagy közösségbe vinni bárányhimlővel a gyereket, mondván hogy nem vették észre. Hogy nem lehet észrevenni a kis testét beterítő pöttyöket?! Nagyon nehéz lehet reggel csukott szemmel öltöztetni..." Tudjuk, hogy minden munkahelyen nagy a nyomás, de megéri a gyermek - és az óvodában játszó többi gyermek - egészségével játszani?
Egy óvónő számtalan ilyen (rém)történetet tud mesélni: például, amikor úgy megy oviba a gyerek, hogy egyszer hányt este, de hát biztos nincs baj, csak besütizett a nagyinál. Majd napközben az óvónénik csak azt látják, hogy egész nap gubbaszt, később rosszul lesz, és lehet hívni az anyukát, hogy azonnal jöjjön érte.
Vagy amikor Pistike szédeleg, imbolyog járás közben, és amikor érte jön a szülő, akkor derül ki, hogy előző este bizony lepotyogott a szekrényről. De nem ájult el, úgyhogy biztos nincs nagy baj. Nos, a felnőttek már tudják, hogy az agyrázkódás legkisebb gyanúja esetén is kórházba kell menni, akkor a gyerekre ez miért nem vonatkozik?
Mi a megoldás? Segítsünk egymásnak! Merj segítséget kérni! Ha beteg a gyerkőc, neked pedig fontos határidőd van a munkahelyeden, kérdezd meg a párodat, a nagymamákat, rokonokat, hogy tud-e valaki segíteni, el tudja-e vállalni a picit. Ha nincs más választás, akkor pedig tartsd szem előtt, hogy a munkahelyeden is könnyebb úgy tervezni, ha szólsz már reggel (vagy előző este), hogy beteg a gyerek, mint ha napközben kell elrohannod, mert rád telefonáltak az oviból. Nem leszel rosszabb szülő attól, ha néha más vigyáz a gyerekedre, vagy ha nem te kapod az év végi bónuszt: ha betegen, vagy sérülten viszed közösségbe, sokkal többet ártasz neki. Nem csak fizikailag, hanem lélekben is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
